Egy pszichiáter történetei

Sándor zugivó volt. Mindenki, aki ismerte, ezt mondta róla, feleségét, Orsolyát is beleértve. Azzal is kezdte mondandóját, hogy „Sándor vagyok, zugivó”. Majd csendben hozzátette: „de nem alkoholista. Azt csak a feleségem állítja rólam.” A zugivás amolyan stigmaként ült…

A lába és a nyelve is botladozott, amikor belépett rendelőm ajtaján, sokadmagával. Egy fiatal nő volt a szóvivő: egy vidéki színtársulat aggódó mindenese. „Doktor úr, György most nem tud beszélni rendesen, legalább látja, hogy mi a baj”. „Ital?”, kérdeztem. „Nem, vagyis…

Tisztelt Doktor Úr! Szeretnék mindenképpen találkozni Önnel. 17 éves vagyok, de többnek nézek ki. De nem ez a fő baj. Nem szeretem a szüleimet, egyiket sem. Nem szeretek otthon lenni, ezért csavargok. Tegnap nagyon megijedtem. Két fiú rávett, hogy pénzért feküdjek le férfiakkal,…

Morcosan lépett be az ajtón, és az első beszélgetés alatt végig morcos maradt. Bár segítő kapcsolatunk során arcjátéka nem sokat változott, Egont később már egyáltalán nem láttam morcosnak. Ő ilyen volt: nem mosolygott, ráncolta a homlokát, vonogatta a vállát, ritkán…