Egy gyógyító pszichiáter szubjektív feljegyzései

Tanulságos történetek a terápiák világából

dr. Gerevich József

dr gerevich józsef: Gerevics portre for web

Gerevich dr a Facebook-on

Kövesse Gerevich dr legfrissebb bejegyzéseit a Facebook-on is

Filmpszichológiai villanások

A nagy érdeklődésre való tekintettel, és mert összeállt belőlük egy nagyobb csokor, Gerevich dr filmes bejegyzéseinek egy új blogot indítottunk: mozis.blog.hu

Utolsó kommentek

  • puzsu: Minden válasz ott ÉL bennünk, mert mindannyian megkaptuk a TUDÁS csíráit! Az önismeret és az önbizalom erősítése minden dolog ALAPja! MenjÉL bátran, indulj tovább, hiszen a megtapasztalás fontos dol... (2018.06.06. 16:50) Mese a néma lányról
  • György Fekete: "Sándort kíváncsivá tette, hogy miért jár hozzám, mi (ki) vagyok neki, mit akar tőlem..." Efféle érdeklődésre azok a "betegek" nyílnak meg, akik érzik, hogy orvosuk egyenrangú embernek tekinti őke... (2017.11.22. 11:00) A zugivás dilemmái
  • byron: Tisztelt Doktor Úr! Tudna valamilyen szakirodalmat, segítő irodalmat ajánlani zugivóból alkoholistává váló személy, illetve hozzátartozója számára? Tudom, hogy az ilyen szenvedélybeteg kezelése ugy... (2017.06.30. 12:37) A zugivás dilemmái
  • Anlagan: Sokszor ilyen esetek mögött találkoztam, azokkal a férfiakkal is,akiknek valamiféle illúzió volt a másik nemmel szembeni elvárásuk. Jobb nőt, más milyet akarnak, nem volt felvállalható az,akivel meg... (2016.05.05. 08:22) Vonakodó férfiak
  • tomasszo: Repetitio mater studiorum. (2015.12.09. 07:31) Drog vagy még rosszabb (avagy a harmadik út)
  • Utolsó 20

Gyanakvás

2013.05.01. 11:31 Dr. Gerevich József

Kép1.jpgAmikor Zsolttal megismerkedtem – ő nyomozta ki a telefonszámom és kért tőlem időpontot – már hónapok óta absztinens volt. Azon nem tudni hány – de feltehetően nem kevés - heroinfüggő közé tartozott, akik spontán, orvosi segítség nélkül képesek voltak megszabadulni a herointól. Még ha ezt a bátran megszerzett, törékeny absztinenciát nem is mindig sikerült hosszú ideig megtartaniuk.

Azért keresett meg, mert félt attól, hogy visszaesik. Bátornak érezte magát, hogy abbahagyja az „anyagot”, de ahhoz nem érezte elég bátornak magát, hogy egyedül kibírja anyag nélkül. Ráadásul éppen akkor komor felhők tornyosultak körülötte.

Szüleivel, bátyjával és bátyja feleségével laktak négyesben egy külvárosi kertes házban. Zsolt programozó volt, munkáját intenzíven és hobbiszerűen végezte, a munkája volt a fő kedvtelése, ahogy ez a programozóknál megszokott. Szüleit „istencsapásként” érte, hogy kiderült fiúkról, heroin-problémája van. Megszokott napi rutinná vált, hogy Zsoltot, bár már 26 éves elmúlt, ellenőrizték. Anyja este szétszedte az aznap levetett ruháját, átkutatta, megszagolta, zsebeit kiforgatta. A bankszámláját is két naponta kontrollálták az interneten. Vizeletét hetente vizsgálták meg gyorsteszt segítségével. Apja zseblámpával bevilágított mindkét szemébe, és azt kutatta, pupillái mennyire szűkek vagy tágak, illetve fényre mennyire élénken reagálnak. Akár szűkek, akár tágak voltak a pupillái, ez szülei szerint egyet jelentett a visszaeséssel.  Ha fáradtan jött haza, azonnal gyanút fogtak, biztosan belőtte magát. Ha túl élénknek mutatkozott, biztosak voltak abban, hogy Zsoltot az anyag dobta fel. Hiába magyarázta, hogy munkahelyén izgalmas feladatot kapott vagy megismerkedett egy vonzó lánnyal…

Amikor elkezdtük beszélgetéssorozatunkat, Zsolt azon a határon volt, hogy kipakol otthon. Nem tudta elviselni szülei mérhetetlen (és Zsolt szerint fölösleges) gyanakvását. Nem tudta magát belehelyezni szülei helyzetébe: nem értette, miért van szükség arra, hogy naponta ellenőrizzék. És ami még rosszabb: miért van szükség állandóan abban a hitben élni, hogy fiúk heroinozik. Úgy érezte, teljesen mindegy, mit tesz, akár használ, akár nem használ anyagot, ő a szülei számára örökké aktív „anyagos” marad. A vizeletteszt folyamatosan negatív lett. Ez sem nyugtatta meg a szüleit. Úgy gondolták, Zsoltot biztosan kioktatták a „haverok”, hogyan kell olyan ételeket, esetleg gyógyszert fogyasztani, hogy a heroin bomlásterméke ne jelenjen meg a vizeletben.

Tisztában voltam vele, hogy Zsolt – segítség nélkül – hamarosan visszaesik. A visszaesést pedig az az állandóan jelenlévő frusztráció fogja kiváltani, amelyet szülei gyanakvása idézett elő. Első lépésben azt terveztem, hogy Zsoltot felvértezem a frusztráció ellenszereivel, s ha ez sem segít, bevonom szüleit a kezelésbe. Próbáltam megértetni vele, hogy legyen megértőbb a szüleivel. Nekik sem lehet könnyű. Ráadásul ha indulatosan nekik esik, ez újabb ok lesz arra, hogy „intézkedjenek”. Az intézkedés ebben az esetben egyet jelentett azzal, hogy beviszik az egyik kórház pszichiátriai osztályára. Annak ellenére, hogy Zsolt is tudta, szülei is tudták, a pszichiátriai osztály kétélű fegyver Zsolt gyógyulásában. Amennyire segíthet, olyan mértékben árthat is. Például azzal, hogy itt ismerkedik meg hasonló anyagosokkal.

Zsolt nehezen megszerzett anyagmentességének megőrzése érdekében végül bevontam szüleit is a kezelésbe. Határozott és egyértelmű voltam. Közöltem velük, hogy gyermekük betegségével kapcsolatban valamennyi felelősséget átvállaltam tőlük. Nekik semmi tennivalójuk ebben az ügyben, kizárólag annyi, hogy támogassák Zsoltot minden egészséges törekvésében. Fél év türelmi időt kértem tőlük. Megkaptam. A szülők még néhányszor próbálkoztak ellenőrzéssel, de Zsolt ilyenkor mindig erre a megállapodásra hivatkozott. Szabaddá vált előtte az út a tartós heroin-mentesség felé.

Szólj hozzá!

Címkék: heroin bizalmatlanság gyanakvás vizeletteszt szülők bevonása visszaesés-megelőzés

A bejegyzés trackback címe:

https://drgerevich.blog.hu/api/trackback/id/tr25259199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása