Mosolygós, negyven év körüli asszony keresett fel azzal, hogy házassági kapcsolatának rendezésében kér segítséget. De ha úgy látja, érdemes járni hozzám, más, ennél is fontosabb dolgokról szeretne velem gondolatot cserélni.
A „férj-ügy” viszonylag gyorsan rendeződött. Mária erőre kapott a beszélgetéseinktől, hamar a sarkára állt, és olyan jól képviselte a saját érdekeit férjével szemben, hogy a megszeppent férfi elfogadta valamennyi feltételét.
A páciensek nagy része ilyenkor szépen elköszön. Mosolygós Mária nem ezt tette. Súlyos terhet cipelt a vállán: az anyját.
Hogy lehet egy anyát súlyos teherként cipelni? Mária szerint fizikai reliktumok is őrzik az anyjával kapcsolatos rossz emlékeket. „Nagyon szerettem kisöcsémet, igyekeztem sokat törődni vele. Egyszer szerettem volna megigazítani ágyában a lepedőt, és kivettem az ágyból. Anyukám ekkor bejött és rettenetes ordítozásba kezdett. Elmondta, majd elmondja Apának, mit tettem, és tőle majd jól kikapok. Könyörögtem, inkább ő verjen meg, de hajthatatlan volt. Amikor apám hazajött, jól fültövön vágott. Szörnyen fájt. Berepedt a dobhártyám. Azóta sem hallok erre a fülemre.”
Egyszer megtörtént Máriával, mikor édesanyjával lement vásárolni a fűszereshez, hogy az anyja ott felejtette. Amíg Mária bámészkodott a boltban, az anyja elfelejtette, hogy a lányával van. Egy néni segített, hogy Mária hazataláljon.
A családi ünnepekre Mária különösen nem szívesen emlékezett vissza. Volt olyan húsvét és karácsony, amikor anyja ki akart ugrani az ablakon. Mivel egy lakótelepen, a nyolcadik emeleten laktak, Mária ilyenkor pánikba esett. Amikor anyjának – az apjával való korai válása után – éppen nem volt partnerkapcsolata, rengeteget veszekedett a gyermekeivel. Mindenért azonnal „felkapta a vizet”. Ha Mária születésnapján kapott valamilyen ajándékot – nem minden születésnapon történt ez meg, mert néha elfelejtette a gyerekei születésnapját - azt rendszerint egy veszekedéssel rögtön visszakérte.
A legszörnyűbb emlékei közé tartozott, hogy anyja azzal fenyegette meg, intézetbe, állami gondozottak közé küldi őt és öccsét. Ez nemritkán fordult elő. Több alkalommal össze is pakoltatta velük a ruháikat, felszólítva őket az indulásra.
Mit lehet tenni egy belső anya-képpel, amely tele van gonoszsággal, tehetetlenséggel és az anyaságra való alkalmasság hiányával? Mit lehet tenni ezzel annak tudatában, hogy amíg haragban van az ember az anyjával a lelkében, kétséges, hogy jó anyává tud-e válni? A férfiakkal való kapcsolatokról nem is beszélve.
Mária – bátorításomra – átjutott az „anyámról vagy jót vagy semmit” dilemmán. Amíg hozzám járt, megosztotta velem mindazokat a keserű emlékeket, amelyek a lelkét nyomták és tabuként kibeszélhetetlenek voltak. A férjével való konfliktus megbeszélése során felszakadtak a múlt zsilipjei, és előtörtek az indulatok. Mert, tudott haragudni az anyjára. Aztán az indulatok is alább hagytak. Máriának túl kellett lépnie az anyjával való konfliktuson is, úgy oldva meg azt, hogy megbocsátott neki. Mivel első találkozásunkkor Mária anyja már nem élt, az élő, hús-vér anyával már nem volt módja lerendeznie semmit. Mindössze annyit tehetett, hogy anyja születésnapján a temetőben elhelyezett egy nagy koszorút. Ráíratta: „szerető lányod, Mária, elfogadva Téged, de nem követve".
Utolsó kommentek