Tisztelt Doktor Úr! Szeretnék mindenképpen találkozni Önnel. 17 éves vagyok, de többnek nézek ki. De nem ez a fő baj. Nem szeretem a szüleimet, egyiket sem. Nem szeretek otthon lenni, ezért csavargok. Tegnap nagyon megijedtem. Két fiú rávett, hogy pénzért feküdjek le férfiakkal, akikkel az utcán ismerkedek meg. Azt gondoltam, így megszerzem a függetlenségemet. Az első férfi, akit felszedtem, szociális munkás volt és magát ajánlotta. Azt mondta, a doktor úr majd megmondja, mi a baj. Hát ez van.
Így még nem jelentkezett be hozzám senki. Csilla valóban tizenhét éves volt, és valóban többnek nézett ki. Eljött, nagy szemeit rám emelte, és ennyit mondott: várom, hogy kérdezzen, én nem tudok mondani semmit.
Engem főleg az érdekelt, miért nem érzi jól magát otthon. A válasz rövid volt, látszott, hogy Csilla ezt nem most fogalmazza meg: szülei öt gyermeket vállaltak felelőtlenül. Még egynek a felneveléséhez sincs elég képesség bennük, és én ezt megmondtam nekik, mondta.
Aztán hamar kiderült, hogy Csilla nemcsak a szüleivel áll konfliktusban, testvéreivel is. Főleg két bátyjával. Nem mondta ki, csak sejtetni engedte, hogy a két goromba idősebb fiú – közös szüleik szeme láttára - többször úgy megverte, hogy napokig erős fájdalmai voltak. Csilla húgai kiszolgálták a két idősebb testvért ahelyett, hogy nővérük pártjára álltak volna. Így a lány teljesen egyedül maradt. Barátnőket keresett, de mindegyikben csalódott, senki sem állt ki mellette. Mivel Csilla kora gyermekkora óta folyton olvasott, olvasmányélményei hatására kialakított egy férfi eszményképet magának. Amikor kiállt az út mellé, arra gondolt, bárcsak a megálmodott férfi állna meg mellette, soha nem érezné többet egyedül magát. Csaknem teljesült a vágya. A férfi, aki megállt az autójával mellette, nem nőt keresett pénzért. Megsajnálta a lányt. Segíteni akart neki.
Nem volt könnyű dolgom Csillával. Nehezen vette tudomásul, hogy találkozásaink végesek, és nem ő az egyetlen páciensem. Teljesen megrészegült attól, hogy valaki figyel rá, emlékszik arra, mit mond, kérdez és válaszol, és még konkrét tanácsokat is ad neki, ha úgy érezte, most erre van szüksége. A szociális munkás fiú (nevezzük Lacinak) egyre nagyobb szerepet kapott az életében; amikor látta, hogy Csilla rendszeresen jár hozzám, felbátorodva ezen, randevúkra hívta a lányt. Ez a kapcsolat sokat segített Csillának: Laci tette lehetővé a számára, hogy végleg leváljon a szüleiről.
Csilla három évig járt hozzám. Közben befejezte a középiskolát, leérettségizett. Lacival való kapcsolata viszonylag gyorsan felbomlott: Csilla képtelen volt hűséges maradni hozzá, fenntartotta magának azt a jogot, hogy gátlás nélkül lefeküdjön azzal, akit éppen megkívánt. Ez a tulajdonsága tette világossá, miért került az út szélére, amikor megismerkedtünk. Telhetetlen volt a szexben, és ezt a mohóságot egyetlen szerelmes férfi sem volt képes hasonló mohósággal viszonozni.
Csilla könnyen szerzett magának egzisztenciát, mert rendkívül szorgalmas volt. Érettségi után három helyen dolgozott, előbb albérletben lakott, majd egy kis lakást is tudott venni magának.
És akkor, amikor már nem voltak anyagi gondjai, felkereste őt az apja, hogy pénzbeli támogatást kérjen tőle. Csilla számára ez nagy megrázkódtatást jelentett. Apját legalább három éve már nem látta. Úgy érezte, végleg megszabadult a családjától, és addig, amíg maga nem alapít családot, „csavarogni” fog. Apja jelentkezése válaszút elé állította: támogassa-e, és ezáltal vegye tudomásul a családját, vagy ne ezt tegye, hanem zárja le végképp a múltat.
Sokat beszéltünk erről. A választási lehetőségek lélektani hátterét feltárva Csilla ráébredt arra, hogy a gyökereitől soha nem tud megszabadulni. Figyelmét a szülői család felé fordítva úgy döntött, hogy nem ad pénzt az apjának. „Ha már nem neveltetek engem, engedjétek, hogy én neveljelek titeket”, mondta. Csilla ezzel a döntéssel vált végképp felnőtté.
Utolsó kommentek