Egy gyógyító pszichiáter szubjektív feljegyzései

Tanulságos történetek a terápiák világából

dr. Gerevich József

dr gerevich józsef: Gerevics portre for web

Gerevich dr a Facebook-on

Kövesse Gerevich dr legfrissebb bejegyzéseit a Facebook-on is

Filmpszichológiai villanások

A nagy érdeklődésre való tekintettel, és mert összeállt belőlük egy nagyobb csokor, Gerevich dr filmes bejegyzéseinek egy új blogot indítottunk: mozis.blog.hu

Utolsó kommentek

  • puzsu: Minden válasz ott ÉL bennünk, mert mindannyian megkaptuk a TUDÁS csíráit! Az önismeret és az önbizalom erősítése minden dolog ALAPja! MenjÉL bátran, indulj tovább, hiszen a megtapasztalás fontos dol... (2018.06.06. 16:50) Mese a néma lányról
  • György Fekete: "Sándort kíváncsivá tette, hogy miért jár hozzám, mi (ki) vagyok neki, mit akar tőlem..." Efféle érdeklődésre azok a "betegek" nyílnak meg, akik érzik, hogy orvosuk egyenrangú embernek tekinti őke... (2017.11.22. 11:00) A zugivás dilemmái
  • byron: Tisztelt Doktor Úr! Tudna valamilyen szakirodalmat, segítő irodalmat ajánlani zugivóból alkoholistává váló személy, illetve hozzátartozója számára? Tudom, hogy az ilyen szenvedélybeteg kezelése ugy... (2017.06.30. 12:37) A zugivás dilemmái
  • Anlagan: Sokszor ilyen esetek mögött találkoztam, azokkal a férfiakkal is,akiknek valamiféle illúzió volt a másik nemmel szembeni elvárásuk. Jobb nőt, más milyet akarnak, nem volt felvállalható az,akivel meg... (2016.05.05. 08:22) Vonakodó férfiak
  • tomasszo: Repetitio mater studiorum. (2015.12.09. 07:31) Drog vagy még rosszabb (avagy a harmadik út)
  • Utolsó 20

A gyűlölet hangjai

2012.09.28. 13:45 Dr. Gerevich József

Khnopff A szfinx 1896.jpg„Nem vagyok alkoholista. De van közöm az alkoholistákhoz. Szeretné tudni, hogyan? Egyszerűen. Apám és anyám is alkoholista volt. Maga csak az alkoholistákkal foglalkozik? Nem érdemlik meg. Foglalkozzon inkább az alkoholisták áldozataival. Például velem.”

E levélen keresztül ismerkedtem meg Zsanett-tel. Tizenhat éves volt. És tele gyűlölettel.

Első pillanatra el sem hittem, hogy ő írta a levelet. Kedves volt, sokat mosolygott. Biztosított róla, hogy ő nem olyan, amilyen a levélből tükröződhetett. Ő örök optimista. Hisz az emberiségben. Hisz a szeretetben. Rengeteg célja van, például két év múlva leérettségizik, utána egyetemre szeretne menni. Művészettörténésznek vagy régésznek készül. Minden kiállításra elmegy, rajong Cezanne-ért és Modiglianiért. De.

 Ekkor a hangja elcsuklott, egy pillanatra elhallgatott, majd zokogásban tört ki. Öt perc múlva megnyugodott, közben két papírzsebkendőt morzsolt el az arcán.

 „Azt hiszi, bolond vagyok, ugye? Hát kik jönnek pszichiáterhez, ha nem bolondok! Persze. Így legalább nem kell bizonygatnom, hogy én is ide való vagyok. Rám néz, és kész a diagnózis. Elmondja?”

 Nagy fekete szemeivel rám nézett, mint aki tényleg arra vár, hogy öt perc elteltével pszichiátriai véleményt fog tőlem hallani. Aztán elmosolyodott. „Jól van, csak vicceltem. De ígérje meg, hogy tényleg rögtön elmondja, ha összeállt a diagnózis.” Jeleztem neki, hogy a diagnózis nálam nem néhány latin kifejezés a „betegségek nemzetközi osztályozása” szerint. A véleményemet soha nem fogom egyébként eltitkolni előle.

 Hamar belevágott a közepébe. Két öccsét ő neveli évek óta. Ő vigyáz az állatokra is. Tíz éves korában már jól tudott főzni. Fontos, hogy testvérei minden nap meleg ételt kapjanak. Apjára alig emlékszik, hétvégénként járt haza. Ezek a hétvégék rossz emlékekkel töltik el. Az otthon főzött pálinka kellemetlen szagát idézik. A pálinkát a nők sem vetették meg, anyját is beleértve. Ezek a családi együttlétek sűrűn átcsaptak verekedésbe. Néha a kés is előkerült.

 Zsanett emlékezett egy olyan karácsonyra, amire már hetek óta készült a testvéreivel. Kisütötte a süteményeket, a kenyeret, hozott az erdőből fát is, megvette a szaloncukrot. Várták az édesapját. Közben anyja nem bírta a feszültségeket, és egyre többet ivott. Feldíszítették a fát, meggyújtották a gyertyákat. Apja hazajött, alig állt a lábán. Aztán már csak arra emlékszik, hogy könyörög az apjának: engedje el anyu torkát.

 Apját tavaly temették. Alig múlt negyven éves. Anyja jelenleg egy vidéki pszichiátriai intézetben él, munkaterápiában részesül. Nagybátyja támogatja őket kis pénzzel. Szociális segélyt kapnak, de keveset. A házi munkák elvégzése után este kikérdezi testvérei leckéit, majd amikor ők lefekszenek, ő is megtanulja a másnapi leckét. Szabad idejében varr, ezzel jut egy kis pénztöbblethez.

 Zsanettben két ember lakozott. Az egyik tele volt jósággal, szelídséggel, emberséggel, bölcsességgel. A másik: tele gyűlölettel. Ez az utóbbi arca csak akkor jött elő, amikor apja és anyja jutott az eszébe. Ilyenkor teljesen átalakult a külseje. Az arcán visszataszító sátáni vonások jelentek meg, hangja érdessé vált, megkeményedett, szinte rikácsolt. Kontroll nélküli kíméletlen szitokáradat jött ki a torkán.

 Velem szemben is kétféleképpen viselkedett. Egyszer én voltam számára a „jó szülő”, aki nem iszik, nem veszekszik, aki meghallgatja és megérti őt. Máskor engem is azok közé a „felnőttek” közé sorolt, akik nem értik meg a gyerekeket, nem képesek arra, hogy a gyermekek nyelvén reagáljanak rá, túlságosan távol vannak tőle. Ilyenkor engem is „gyűlölt”, mint a szüleit.

 A gyűlölet hangjai sokáig voltak vezérszólamai a kettőnk közti párbeszédnek. Nem tettem ellene semmit. Megértettem, elfogadtam. De tudtam, a cél az, hogy a múlt feldolgozásával a gyűlöletben megnyilvánuló energiák más, sokkal kreatívabb célok szolgálatába álljanak. Zsanett tele volt művészi ambícióval, remekül rajzolt. Olyan rossz véleménnyel volt magáról, el sem tudta képzelni, hogy belőle akár festőművész is lehet. Amikor megérezte, hogy érdeklődöm a rajzai iránt, több időt fordított arra, hogy egy-egy rajzot elkészítsen.

 Amikor egy nagyobb mennyiségű jó képe összegyűlt, egy vidéki kultúrházban kiállította őket. A megnyitóra készített meghívót maga vitte anyjának a pszichiátriai intézetbe.

Szólj hozzá!

Címkék: agresszió kreativitás alkoholista szülők gyermeke

A bejegyzés trackback címe:

https://drgerevich.blog.hu/api/trackback/id/tr394808351

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása