Egy gyógyító pszichiáter szubjektív feljegyzései

Tanulságos történetek a terápiák világából

dr. Gerevich József

dr gerevich józsef: Gerevics portre for web

Gerevich dr a Facebook-on

Kövesse Gerevich dr legfrissebb bejegyzéseit a Facebook-on is

Filmpszichológiai villanások

A nagy érdeklődésre való tekintettel, és mert összeállt belőlük egy nagyobb csokor, Gerevich dr filmes bejegyzéseinek egy új blogot indítottunk: mozis.blog.hu

Utolsó kommentek

  • puzsu: Minden válasz ott ÉL bennünk, mert mindannyian megkaptuk a TUDÁS csíráit! Az önismeret és az önbizalom erősítése minden dolog ALAPja! MenjÉL bátran, indulj tovább, hiszen a megtapasztalás fontos dol... (2018.06.06. 16:50) Mese a néma lányról
  • György Fekete: "Sándort kíváncsivá tette, hogy miért jár hozzám, mi (ki) vagyok neki, mit akar tőlem..." Efféle érdeklődésre azok a "betegek" nyílnak meg, akik érzik, hogy orvosuk egyenrangú embernek tekinti őke... (2017.11.22. 11:00) A zugivás dilemmái
  • byron: Tisztelt Doktor Úr! Tudna valamilyen szakirodalmat, segítő irodalmat ajánlani zugivóból alkoholistává váló személy, illetve hozzátartozója számára? Tudom, hogy az ilyen szenvedélybeteg kezelése ugy... (2017.06.30. 12:37) A zugivás dilemmái
  • Anlagan: Sokszor ilyen esetek mögött találkoztam, azokkal a férfiakkal is,akiknek valamiféle illúzió volt a másik nemmel szembeni elvárásuk. Jobb nőt, más milyet akarnak, nem volt felvállalható az,akivel meg... (2016.05.05. 08:22) Vonakodó férfiak
  • tomasszo: Repetitio mater studiorum. (2015.12.09. 07:31) Drog vagy még rosszabb (avagy a harmadik út)
  • Utolsó 20

A „ragyás képű” álproblémája

2013.08.27. 17:52 Dr. Gerevich József

picasso-laquarelle-picasso-and-watercolors-L-2.jpegBalázs tizenhárom éves volt, amikor a véletlen összehozott minket. Az iskolában, ahol tanult, fegyelmi vizsgálat indult ellene, és a szülei úgy érezték, tenni kell valamit a helyzet megoldása érdekében. Ahelyett, hogy iskolajogásztól kértek volna segítséget, hozzám fordultak. Balázs anyja hívott fel telefonon. Csak annyit mondott, vállalom-e a fiát, aki most bajban van. Azt kellene eldönteni, valójában Balázzsal van a baj vagy a tanáraival, akik összeszövetkeztek, hogy fiát eltávolítsák az iskolából. Minden egyéb információt majd Balázs mond el nekem, ha erre adok lehetőséget. „Csodálkozni fog, doktor úr, ez a fiú már kész felnőtt”. Annyit azért még megkérdeztem, „ha kész felnőtt, miért nem ő hív”. Mire az anyja azt válaszolta, ennek az az oka, hogy Balázs nem érzi szükségét bárki segítségének, de tudomásul veszi szülei óhaját (meg azért is, mert kíváncsi arra, mi az a „pszichiátria”), szívesen eljön.

Eljött. Amíg nem szólalt meg, egyidősnek látszott koránál. Amikor megszólalt, megértettem anyja célzását: választékosan, gazdag szókinccsel beszélt. Láthatóan élvezte a beszédet. Ahhoz a típushoz tartozott, amelynél általában „jó verbalizációs készséget” állapítanak meg a pszichológusok. Szavai nyomán egy öntörvényű ember képe bontakozott ki. Olyan emberé, aki mindenről határozott véleményt alakít ki, és ezt el is tudja mondani. Ráadásul mindezt vonzón teszi. Az osztályába járó tanulók egyharmada például rajong érte, valamifajta vezetőnek tekinti. Utánozzák a viselkedését, mögé állnak a tanárokkal kialakult konfliktusokban.

Balázs talán legjellemzőbb vonása volt, hogy konfliktusokban – szemben a többséggel – általában jól érezte magát. Ha nem értett egyet egy tanár megnyilvánulásával, azonnal jelentkezett és kifejtette véleményét. Ezt néhány tanár zokon vette. A büntetések elől Balázs soha nem tért ki, még népszerűbbé tették iskolatársai körében. Különösen a lányoknak imponált. „Megátalkodott” természete férfiasnak tűnt a számukra. Többen szerelmes leveleket írtak neki. Balázst nagyon sok minden érdekelte, a lányok a legkevésbé.

A tantestületben Balázs félelmet keltett. Különösen attól vált rendíthetetlenné, hogy nagyon jól tanult, minden jegye jeles volt. Egyetlen sebezhető pontja volt: szeplős arca zavarta; ha valaki erre tett megjegyzést, elöntötte a méreg. Az egyik tanár – egy vitájuk alkalmával – „ragyás arcúnak” nevezte, és ezzel kihozta a fiút a sodrából. Balázs odament a tanárhoz és nagyot csavart az orrán. A tanár felszisszent, az osztály röhögött, Balázs pedig rögtön tudta, hogy hibát követett el, nem látott át a provokáción.

Bevallom, nagyon rokonszenvesnek tartottam Balázst bátorságáért. Ezt ritka kincsnek éreztem, és eleinte bizonytalan voltam abban, mivel is tudnék hozzájárulni Balázs iskolai konfliktusának megoldásához. Ráadásul mielőtt eljött volna hozzám, Balázs már eldöntötte, hogy iskolát vált. „Nem futamodom meg, doktor úr, végigcsinálom a fegyelmit, megizzasztom őket, de bármi is lesz az eredmény, átmegyek egy másik iskolába. Talán az új helyen békén hagynak…”

Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogyan lehet megőrizni az ember higgadtságát, miért okozott Balázsnak gondot a „ragyás” minősítés. Arra is választ kerestünk, meddig lehet feszíteni a húrt, hogy ne forduljon visszájára. Hamar eljutottunk Balázs bátyjáig. Két évvel volt idősebb Balázsnál. Erősebb volt nála, jobban sakkozott és pingpongban és teniszben is rendre felülkerekedett Balázson. Ráadásul ilyenkor gúnyolta öccsét; gyakran nevezte „öcsike, a mama kedvencé”-nek, „pattanásos-agyúnak”, „ragyásnak”. Az „öcsike” ilyenkor nekiugrott a bátyjának, és ledöntötte a földre. De mivel bátyja volt az erősebb, ő húzta rendszerint a rövidebbet. Balázsból az iskolában tapasztalt hatalmi helyzet ugyanazokat az indulatokat hívta elő, mint amilyeneket a bátyjával átélt konfliktusai. Az „öcsike” a kortársai között „báttyá” nőtt, így ellensúlyozta gyermekkori „sérelmeit”.

Balázs végül nem lépett ki az iskolából. A fegyelmi tárgyaláson elnézést kért a „ragyázó” tanárától, majd kérte, hogy tanára is kérjen elnézést tőle „tanárhoz nem méltó magatartása” miatt. Ezzel a fegyelmi bizottság tagjai is egyetértettek, így a tanár is megkövette provokatív viselkedését.

Bevallom, azt hittem, ezek után nincs más dolgunk, mint búcsút venni egymástól. Balázs megvárta, míg befejezem a tanulságok levonására vonatkozó „elbocsátó üzenetemet”, majd határozottan a szemembe nézve a következőket mondta: „doktor úr, itt az ideje, hogy elkezdjünk dolgozni.” Zavarba jöttem, megkérdeztem, mire gondol, mire ő: „idáig álproblémák megoldásán gondolkoztunk. Ez is fontos volt, mert kiderült, hogy ketten többre megyünk, mint én egyedül. Most viszont el kell árulnom Önnek életem egyetlen titkát, amit a környezetemben senki nem tud: egy éve szívok „füves”  cigarettát, és elegem van belőle. Kérdezzen!”

Szólj hozzá!

Címkék: füvezés álprobléma valódi probléma iskolai konfliktus

A bejegyzés trackback címe:

https://drgerevich.blog.hu/api/trackback/id/tr895480607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása