Huszonegy éves volt, férfias, jóképű, magas. Az egyetemen tanult, valahol vidéken. Apai örökségként szerette az alkoholt, ha ivott, még férfiasabb, még jobb képű volt és még magasabbnak tűnt. Egy darabig. Ha többet ivott a kelleténél, elszabadult a pokol. Eddig csak a szerencséje mentette meg attól, hogy börtönbe kerüljön nyolc napon túl gyógyuló testi sértés miatt. Szerették a lányok.
Azért keresett meg, mert egyre több baja származott az alkohol mértéktelen fogyasztásából. „Nem szeretnék többet inni, doktor úr”, mondta. „Miért nem?” kérdeztem. A válasz meglepett: „Azért, mert szenvedést okozok a nőknek”, válaszolta. További kérdéseimre hosszasan sorolta, mikor, melyik csinos lánynak csavarta el a fejét. „Tudja, doktor úr, elmondják a lányok, miért szeretnek belém. Azért, mert olyan őszinte vagyok, egyenes és egyáltalán nem hasonlítok a bunkó férfitársaimra. Ezt látják belőlem a nők, de ebből semmi nem igaz. Hazudom nekik, például azt, hogy szerelmes vagyok beléjük (nem vagyok szerelmes), hogy nincs más nő rajtuk kívül (van, több is), hogy szükségem van rájuk (ez igaz, de nem úgy, ahogy ők gondolják: fájdalmat okozok nekik, ezért van szükségem rájuk).”
A beszélgetés során kiderült, hogy a nők azért vonzódnak hozzá, mert „nagy lelke van”: mindenről és sokat lehet vele beszélgetni, különösen lelki dolgokról. Elsősorban a szép, de labilis személyiségű lányok vonzódnak hozzá, akik az erős és gyengéd férfit látják benne. Ezt a szerepet igen hitelesen tudja eljátszani. De egyik nőhöz sem kötődik. Egyik nőnek sem tud „nemet” mondani. Emiatt könnyen létesít új kapcsolatot, miközben a régiek még mind a színen vannak. Azért nincs kavarodás, mert tanulmányai miatt sokat utazik, a lányokat megyehatárok választják el egymástól.
Az alkohol fokozza benne a nők elcsábításának a vágyát, alkohol hatására a hamis szerepeit is jobban el tudja játszani. De szenved ettől. Szeretné megtudni, miért teszi ezt, miért hazudik a nőknek, miért vezeti őket félre. Szeretné abbahagyni az alkoholivást.
A sorozatos beszélgetések során kiderült, hogy az anyjára haragszik. Amikor elváltak a szülei, anyja az „apjánál hagyta őt”, vagy legalábbis nem harcolt eléggé azért, hogy a fia nála maradjon. Úgy érezte, az anyja elhagyta. Soha nem tudott erről vele beszélni. A nőkben „anyján állt bosszút”, neki hazudott, őt vezette félre. Ahogy felszínre kerültek indulatai az anyjával szemben, úgy vált a nőkkel való viszonya feldolgozhatóvá. Ma már csak egy lánnyal jár. Szerelmes. Alkoholt már csak Szilveszterkor iszik.
Utolsó kommentek