Ottó kis ívben befordult egy mellékutcába, és nekiment egy másik autónak. Az ütközéstől a bal karja eltört, meg kellett operálni. A balesetet követő nap a Traumatológiai Osztályon nyugtalanság tört rá. Később erősen verejtékezni kezdett. Amikor már félrebeszélt, pszichiátert hívtak. A pszichiáter javaslatára egy deci bort kapott. A megivott bortól jobban lett. A főorvos behívta a szobájába Ottó feleségét, Renátát, és közölte vele, hogy a férje alkoholista.
Renáta hirtelen nem tudta, mitévő legyen. Férje soha nem ivott, még étkezéskor sem fogyasztott egy korty alkoholt sem. Nem akarta elhinni, hogy ez a józan ember alkoholista. A főorvosnak csak annyit mondott, hogy köszöni az információt, majd az erős nyugtatók hatása alatt szendergő férjéhez sietett. Miután nem tudott vele érdemben beszélni, hazament. Otthon összehívta a családot; két bátyját, húgát, anyját, gyerekeit, férje szüleit és egyik fiútestvérét. A család előtt rövid beszédben összefoglalta az eseményeket. Ottó lehetséges alkoholizmusáról csak annyit mondott: soha nem gondolt rá, szerinte Ottó nem hajlamos ilyesmire, de tévedhet. A család realitáskontrollal rendelkező tagjai azon az állásponton voltak, hogy egy orvos nem beszél felelőtlenül, tehát fel kell készülni Ottó családi gyógykezelésére, amelyben mindenki valamilyen fontos szerepet kap. Ezen kívül kell persze egy addiktológus is, hogy nagy hülyeséget ne kövessenek el. Így kerültem Ottó látóterébe. A hitetlenek csak hümmögtek, várjuk ki a végét, mondogatták.
Ottó, mire eljutott addig, hogy traumatológiai szempontból gyógyultan távozhatott a kórházból, felesége vezérletével jól szervezett családi program várta. A rendelőmben rögtön szabadkozott: „doktor úr, nem önként jöttem, revolvert tartanak a hátam mögé. Két út áll előttem: vagy fejet hajtok a családi terror előtt, vagy a hajléktalanság veszélye les rám. Ön melyik utat választaná?”
Biztosítottam, hogy nem én állok válaszút előtt, viszont abban tudok neki segíteni, hogy megtudja, hogyan került ebbe a csapdahelyzetbe, és abban is segítem őt, hogyan lábaljon ki belőle. A két „rossz” (alkohol - a család totális kontrollja) között való választás helyett talán egy harmadik út körvonalai is felsejlenek majd.
A „családi terror” huszonnégy órás ellenőrzést jelentett. Ottónak sem módja, sem alkalma, sem lehetősége nem volt arra, hogy alkoholhoz jusson. Egyetlen szabad pillanata a velem való egy órás beszélgetés volt. Ilyenkor végre elengedhette magát, egy kicsit a kocsmában érezhette magát, barátok között, egy kicsit megszabadulhatott a gyanakvó szemektől. Nálam nem kellett dugdosnia az italt; ha képletesen is, de a szemem előtt „ihatott”.
Hamar kiderült, hogy Renáta és Ottó házassága a kulcsprobléma, amelyre Ottó zugivása épült. A két embernek semmi köze nem volt egymáshoz, így kapcsolatuk ádáz hatalmi küzdőtérré változott az évek folyamán. Renáta ideje akkor jött el, amikor a traumatológus főorvos mintegy felhatalmazta arra, hogy „vállalja férje alkoholizmusáért a felelősséget”. Renáta vállalta. Nem volt számára kérdés, mit kell tennie. Meg kellett férjét mentenie. Azaz át kellett vennie a családban a hatalmat.
Ottó eleinte tiltakozott. Kijátszotta családja tagjait és ivott. Később – talán beszélgetéseink hatására – belátta, hogy megcsúszásainak semmi igazi értelme nincs. Ekkor fejet hajtott és elfogadta az asszony által diktált feltételeket. Ottó hónapok óta absztinens, és arra készül, hogy méltó partnere legyen Renátának. De ehhez még sokat kell tanulnia.
Utolsó kommentek