Bea 30 éves volt, amikor összehozott vele a sors. A Nők lapja olvasójaként talált rám, azt kérte, legyek útitársa, amíg végleg nem sikerül saját lábára állnia, nagyon egyedül érzi magát.
Húsz és harminc éves kora között egy fiúval élt, ekkor kezdett el – barátja hatására - „füvet” szívni. A marihuána egyre fontosabb lett neki: „soha ilyen nyugalmat még nem tapasztaltam, így érezheti magát a magzat az anyja méhében”, fejezte ki magát igen érzékletesen. Aztán – részben a „fű”, részben a fiú félrelépése miatt – szakítottak. Azóta Bea nincs senkivel, marihuánát hétvégi party-kon használ, de nem minden héten.
Amikor a szüleiről kezdett beszélni, arca lángolt, tele volt indulattal. „Azért sajnálom, hogy vége lett a kapcsolatomnak, mert a szüleim maradtak egyetlen támaszom”. És támasz nélkül nem tudott élni. De gyűlölte, hogy a szülei mindenbe beleszóltak, nem vettek tudomást arról, hogy mire van szüksége, mit érez, hogyan gondolkodik. „Bármit mondok, bármit csinálok, az biztosan rossz. Soha egyetlen bátorítást nem kapok. Csak egyszer dicsértek volna meg, látod Bea, ezt jól csináltad, nem, soha, soha…”
Szépségszalont nyitott a szülei segítségével. Különleges érzéke volt a széphez, remek tanácsokat adott a hozzá látogatóknak, hogyan „alkossák meg magukat”, hogyan legyenek minél nőiesebbek, férfiasabbak, vonzók, elegánsak. Ő is szép volt. Mégis magányos, mert nem tudott elszakadni a szüleitől, harminc évesen is kamasz maradt, akinek az egyik kezét fogni kellett, hogy lépni tudjon.
Amíg „fogtam a kezét”, lépésről lépésre vált egyre magabiztosabbá. „Magánya” megtelt emlékekkel, álmokkal, szeretettel. Egyre többet konfrontálódott szüleivel. Eleinte agresszíven reagált rájuk, később agresszivitása megszelidült, elszállt, feloldódott. Ehhez már marihuána cigaretta sem kellett. Úgy tudta képviselni az érdekeit, hogy közben nem bántott meg senkit.
Bea még mindig egyedül van, de már nem „görcsöl” azon, hogy hétvégén most sem sikerült helyes fiúval megismerkednie. ”Majd eljön annak is az ideje”, mondja, „amikor már teljesen alkalmas leszek rá, hogy oda tudjak a páromra figyelni. Most még van egy kis dolgom magammal.”
Utolsó kommentek