Mindig szeretett játszani, de veszíteni soha. A veszítés elviselésének képessége nem fejlődött ki nála. Szülei, mint oly sok mindenre, erre sem figyeltek eléggé. És nagyon szerette a pénzt, a gazdagságot, a fényűző életet, amelyre nem volt módja gyermekkorában, amikor apja szerény fizetéséből öt embernek kellett jóllaknia. A pénzzel való bánást sem tanulta meg. Hol túlságosan visszafogta, hol meg két kézzel szórta, mint egy gyerek.
A játékteremben lélegzetét visszafojtva figyelt. A játékgépeket tanulmányozta; meggyőződése volt, hogy be lehet állítani úgy, hogy senki ne nyerjen, és úgy, hogy néha valakinek megszaladjon. A nyerésre beállított géphez ült le és sokat nyert. Ez megrészegítette. Újra és újra nyert. Önfeledt boldogságot érzett. Szemei előtt százezerszer lejátszott képek peregtek le a méregdrága sportautókról és ragyogóan berendezett kastélyokról. Azután veszített. Minél többet veszített, annál erősebb feszültség és félelem keletkezett benne: félt, hogy mindene odavész, és nyomorogni fog.
A játékteremben lévő többi játékost megvetette. „Primitív bunkó újgazdagok”, morogta magában. Csak a játék-automatával kommunikált, csak a gép volt a fontos.
Felesége keresett fel előbb. Egyik, férjével közös barátjuk kérdezte tőle, „mi baj van, miért nincs soha a férjednek pénze, régebben soha nem kért kölcsönt, most meg rendszeresen”. Rákérdezett, férje az egyenes kérdésre egyenes választ adott. Igen, játszom. Ekkor már tíz millió forintnál is több volt a veszteség.
A felesége válaszút elé állította: vagy ő, vagy a játék. Túl sok partnerkapcsolat végződött kudarccal a játékember számára: a mostani házasságában jól érezte magát, erre az asszonyra szüksége van, gondolta, és eljött hozzám. Azt mondta, hogy bár nem érzi betegnek magát, s szerinte a probléma olyan, ami pszichiáter nélkül is megoldható, a feleségére való tekintettel jött. Egy kis intellektuális kíváncsiság is bujkál benne: mit tud kezdeni vele a „szakember”?
A „szakember” gyors és határozott instrukciókkal kezdte: átláthatóvá kell tennie az életét; minden percét, minden fillérét, minden tartozását. A lehetséges pénzforrásokat össze kell írni és megszüntetni az újabb kölcsönöket. És ki kell tiltatnia magát Budapest összes játékterméből. Ezt követően lépésről lépésre térképeztük fel a játék lényegét, helyét az életében, funkcióját, szerepét. A probléma megértésétől már rövidebb út vezetett ahhoz, hogy az új, izgalmakat jelentő szokásai fokról fokra kiszorítsák az életveszélyes játékokat az életéből.
Utolsó kommentek