Egy vélemény attól, aki nem szereti a nyilvánosságot: "A cicás mese nagyon jó. Mindenki azt gondol róla, amit akar. Nekem egyáltalán nem az jött le, hogy a doktor hibázott volna, hanem az, hogy cicából sem lesz szalonna. A mellékletemen is látszik. :)
Egy terápia után tényleg nehéz, mert a szemléletmód, hozzáállás teljesen megváltozik, viszont a gyerekkorból hozott élmények ott élnek tovább a tudatalattiban, egyik-másik szépen dolgozik tovább, amíg ki nem bukkan. Mégis a haszna megvan, még akkor is, ha pasit nem talál az ember, hiszen kevesebb szorongással él tovább és minőségileg jobb életet. Lehet, hogy a hőn vágyott kapcsolat nem is teljesíti be a hozzá kapcsolt illúziót, ezért érdemesebb örülni annak, ami van, aztán ha mégis lenne szerencse, akkor meg annak. Elnézést, hogy nem a topikba írok, de nem szeretem a nyilvánosságot."

A szemérmes kommentelő így folytatja a mesét: "A cirmos cica ezután megpróbálta a dolgok pozitív oldalát nézni. Immár nem volt Afroditével függőségi viszonyban, senki nem akarta hatalomelvűen megváltoztatni, és nem kellett hízelegnie a doktornőnek, hogy egy kicsit szeresse is néha. Simogassa a bundáját, ne csak arra gondoljon, hogy a macskák milyen haszontalan állatok, bizonyára azért teremtette őket Zeusz, hogy őt bosszantsák. Amúgy meg elég makacs jószágok, nem értenek a jó szóból, mindig mennek a maguk buta fejük után. Szóval a cica örült a szabadságának, a függetlenségének, és néhány évig élvezte azt. Egyet sajnált, a szép bozontos farkát, ami nősténysége ellenére is a szexualitását jelképezte, ami a terápiás időszak alatt elfojtásra kényszerült. Afrodité eme zavaró tényezőt igyekezett távol tartani az érdemi munkától. Később azonban a cica elgondolkodott azon, hogy bizony voltak jó hatásai is azoknak a rövid kis beszélgetéseknek Afroditével, mert csökkentek a szorongásai és teljesebb életet élhetett. Mivel többistenhívő volt, tudta, hogy vannak még Afroditén kívül is istennők, el is ment egyikükhöz, aki elmesélte neki, hogy ő kiválóan tud lőni. Ő volt Artemisz, a vadászat istennője. Cirmosunk az ő kis furmányos gondolkodásával arra következtetett, hogy Artemisz nyilván nemcsak bakot szokott lőni, hanem sutát is, ezért szexuális kérdésekben fog tudni neki segíteni. Emellett még boldoggá tette azzal, hogy egészségesnek találta, és erről volt mersze írásban nyilatkozni, ami pedig nagyon kockázatos vállalkozás egy pszichiáternő számára, mert eléggé helyzetfüggő, hogy mit hoz az élet, egy megbetegítő környezetben esetleg a későbbiekben meghibban a volt kliense…
A történetet itt egyelőre felfüggesztjük, hogy az olvasóink érdeklődését egy kicsit felcsigázzuk.

Különféle helyzetekben különbözőképp ítéljük meg a dolgokat, és eltérően cselekszünk. Ezek szerint vannak maradék mozgató erők, melyeknek nem tudunk ellenállni, az után sem, hogy átmentünk egy belső és külső átalakulási folyamaton. Egy férj másként viselkedik egy harmadik nővel a felesége jelenlétében, és az ő jelenléte nélkül. (Jó esetben ez a két viselkedés nagyon közel áll egymáshoz.) Fejlődésünk előtti életünkből maradnak még bennünk illatélmények(pl. egér), mindenféle érzékszervi élmények, esetleg egy férj agyába a győzelem-/megküzdésöszön (egérszag) nem megfelelő pillanatban durran bele... Amikor sikert érünk el az új önmagunkkal, ez nem jelenti a végső győzelmet. A visszaesés ESHETŐSÉGE mindig bennünk lesz. Az új énünk TUDATOS élése nem lesz mindig realitás. Pl. Éjszakánként aludni fogunk, (jó esetben,) és a tudatosság görcsét éberen is el kell tudnunk engedni. Csináljunk az elméletből gyakorlatot. Ha azt teszem/élem, amivé váltam, BELE ÉLEM MAGAM abba, amivé lettem, ez nagyon erős sodrást jelent az életben maradásom felé. A kettős belső mentalitást kerülni kell. Előfordul, hogy egy iskolás a nyári szünetben veszít korához méltó, már megszerzett önállóságából. A visszaesés alkalma eljöhet, és hogy az a nyavalyás egér pont arra lődörög - hát ezt igazán nem tudjuk befolyásolni. Talán ha minél többször és mélyebben bele élem magam, átélem valóságosan az új életemet, annál inkább EGGYÉ VÁLOK az újjal, képes leszek intuitíve új vizeken kormányozni életemet.
Fejezzük be most a történetet úgy, hogy Aphrodite tudomására hozza hősnőnknek, hogy visszafelé nincsen út, és magára hagyja macskánkat (Pinokkiónat). Cicánk ember alakban elgondolkodik, rájön, hogy az után, hogy megjelent új életében, alaptermészetében ott maradt egy katasztrofális elem. Átérzi a vadászat és a szerelem utáni vágyakozását, egymás mellett. A régi és az új élete. Melyiket akarja élni? Aphrodite hatása nem múlt el nyomtalanul, vonzódik ehhez az életérzéshez: Szép lánynak lenni, emberként élni, Szerelmesen mosolyogni és nem egerekre vicsorogni, ölelkezni, eggyé lenni és nem véresen szétmarcangolni, megsemmisíteni. Együtt lenni ezzel a gyönyörűséges fiúval, átölelve, elfogadva lenni... Ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel megy (tett) a fiú ablaka alá, mely három egész hétig nem nyílik ki. Akkor azonban egy hűvös reggelen arra megy haza Aphrodite az éjszakai ügyeletből, és meglátja távolról a lányt, aki még inkább megszépült. Egy PRÓBÁRA engedte el, melyben benne volt a KUDARC LEHETŐSÉGE is, a kezelésnek még nem volt vége. Úgy látszik, a macskalány életét jobbra tudta fordítani. És vissza emlékezett azokra a rövid találkozásokra, melyek hónapokkal ezelőtt általa a szépséges lány külső - belső kialakulásához vezettek. Na, hát akkor folytatjuk - gondolta Aphrodite, és egy találkozásban megerősítette a lányt új életében. Szeretetteljesen, és emberként beszélt vele, röviden és világosan. Amikor elment, már egész reggel volt. A fiú kinyitotta az ablakot, hogy beengedje a friss fényt, és a világosságban meglátta a lányt. Nem érzett semmilyen szagot, csak a fényt látta, és a lányt. (A tiszta lelki egészség nem reagál azokra a tapasztalatokra, melyek rombolóak.) Valami megindult benne, amit nem irányított, nem akart, nem is nagyon tudott róla. Ott indult be, ahova ész, érzelem, akarat nem hat le. Csak tudta, hogy felhívja, oda hívja magához azt a Gyönyörűséget ott lenn, bárhogy került is oda.

Minden új életlehetőségnek próbája az "elkezdem". Bele élem magam.
Tudnunk kell arról, hogy a macska bennünk van, és él, ha nem élünk helyette mást.
Ahogy egy színházban minden nap más darab megy, bennünk is több darab játszódhat, napról napra, helyzetről helyzetre. Azt élni, ami vagyok, és ami lenni szeretnék, helyzettől függetlenül, ez a nagy karakterek titka.
Aphrodite egyébként jogosan várja el az együttműködést, és a kialakult akaratot a változásra. Azt viszont nehéz megítélni, egy próba milyen megterheléssel jár, az új személyiség tekintetében, kockázat, és elveszhet valaki, ha egy egeret éppen arra esz a fene. Ezt gondoltam.

Ps: Mi volt a dobozban?

Az egér.

A bevésés leghatékonyabb formája az éles teszt.

index.hu/tudomany/2013/09/02/teszteles_a_tudas_anyja_nem_az_ismetles/