Amikor bejött az ajtón, nem nézett a szemembe. Az egész beszélgetés ideje alatt elnézett mellettem. Hol a plafont, hol valamelyik képet bámulta a falon. Az első benyomás alapján magamban „Tücsöknek” kereszteltem el. Nagyon vártam már ezt a találkozást, amelyet szülei egy héttel előbb harangoztak be. Az anya volt a szóvivő, az apa csak ritkán szólt közbe. Ilyenkor az anya által elmondottak drámaiságából próbált valamit lefaragni. Ez a szereposztás Tücsök kezelése végéig megmaradt. Amikor gyógyszert írtam fel Tücsöknek, az apa próbálta a lányát lebeszélni róla, mondván, „nem olyan komoly a baj”. Szerencsére Tücsök rám hallgatott és nem az apjára. Mindkét szülővel folyamatos konfliktusban volt, csak más-más okokból. Nem véletlenül.
A baj nagyon nagy volt. Nagyobb, mint ahogy a felemás probléma-érzékenységgel megáldott anya ezt legzaklatottabb pillanatában megfogalmazta. A szülők szerint a fő probléma Tücsök folyamatos hazudozása volt. E mögött egy érdemi takargatni való bújt meg: a kábítószer iránt korán, tizenöt éves korában kialakított függőség annak minden vélt és valós velejárójával („drogkereskedés”, „bűnözés”, „prostitúció”, hogy csak a legsokkolóbbakat említsem).
Tücsökkel – két órán át – interjút készítettem. A világ számos országában használt, és már magyar viszonyokra is adaptált interjúból („Serdülőkori Problémák Értékelő Interjúja”) kideríthető volt, hogy a lány hol milyen mérvű problémákat érzékel magában és környezetében, és mennyire igényli a segítséget. A problémák súlyosságát a vizsgáló (én) is értékeli. A két nézőpont alapján alakítjuk ki a segítés stratégiáját.
Az első meglepetés az volt, hogy a szülők mennyire másként érzékelik a problémákat, mint Tücsök vagy én. Tücsök szerint az elsődleges probléma a kaotikus, nem biztonságos családi helyzet volt. A közgazdászként nagyvállalatnál vezetői beosztásban dolgozó, kiegyensúlyozatlan anya képtelen volt arra, hogy egyértelmű értékek mentén következetesen nevelje lányát, akinek pedig erre nagy szüksége volt. A szülők Tücsök öt éves korában elváltak. Az apa hamarosan újranősült. Az új házasságában gyermekei születtek. Ebben a családban Tücsök kakukkfióka volt. Az apa szerint Tücsök náluk jól érzi magát, („jól kell éreznie magát, hiszen itt mindenki szereti”).
Tücsökkel egyetértve én is súlyosnak ítéltem a felbomlott család nem biztonságos kereteit. Ugyanakkor kiderült számomra az interjúból, azaz Tücsök kérdéseimre adott meglepően őszinte válaszaiból, hogy a lány évek óta depressziós, sokat gondol a halálra, és egy halálesettel kapcsolatos élménye álmaiban vissza-visszatér, emiatt erős szorongásai vannak.
Ezeket a jelenségeket a lány nem tartotta fontosnak, én annál inkább. Később Tücsök elárulta, hogy azért nem tartotta fontosnak lelki tüneteit, mert „nem hisz a pszichológusokban”. Több pszichológushoz (vagy pszichiáterhez – nem tudta pontosan a különbséget) elvitték fiatalabb korában, de valahogy úgy érezte, nem veszik komolyan.
Mindezen túlmenően a legnagyobb különbség a szülők, Tücsök és az én megítélésem között egészségi állapotára vonatkozott. Hogy gond lenne Tücsök fizikai egészségével, erről semmi nem derült ki a szülők elmondásából. Miközben Tücsök évek óta folyamatosan betegeskedett. Első találkozásunkon is állandóan a légcsőhurutnak megfelelően köhögött. Szervezete ellenálló-képessége gyenge volt, minden banális fertőzés magas lázzal járó, hetekig tartó betegséget idézett elő nála.
A diagnózisok annyira különböztek egymástól, hogy ezek tisztázására, a nézőpontok közelítésére családi konferenciát hívtam össze.
Ezen a konferencián Tücsökkel tudtam a legjobban együttműködni. Rögtön megértette a közös családi beszélgetés értelmét. Átlátta, hogy miért van szükség a problémák és a tünetek értékelésére. A szülők egy ideig ellenálltak, értetlenségüknek adtak hangot. Megértettem őket, és Tücsköt is arra kértem, próbáljon megértő lenni szüleihez. Hiszen nagy út, nagy döntések előtt állnak. Sok mindent újra kell gondolniuk, előítéleteiket, látótérkieséseiket felszámolniuk.
Ez sok időt, nagy erőfeszítést igényel a részükről. De nem volt más módja annak, hogy Tücsök pszichológiai problémáinak fokozatos megoldásával egyidejűleg ők is rendbe tegyék az életüket. Ebben Tücsök tudott nekik a legtöbbet segíteni. És talán egy kicsit én is, azzal, hogy bátorítottam őket.
Utolsó kommentek