Minden válasz ott ÉL bennünk, mert mindannyian megkaptuk a TUDÁS csíráit!
Az önismeret és az önbizalom erősítése minden dolog ALAPja! MenjÉL bátran, indulj tovább, hiszen a megtapasztalás fontos dolog és akkor TUDod eldönteni, hogy az úttól mit kaptál, ha meghallgatsz másokat, kipróbálod a felkínált lehetőségeket!
Nem vakhittel, hanem az ősi kíváncsisággal kell közelítened hozzájuk és akkor hasznodra válik MINDEN! ❤
Az emberi KÉPzelet teremtette meg őket, de Jung álláspontja szerint "Az angyalok „a lélek spirituális irányító erői”, spirituális energiájú ősi szimbólumok, amelyek az énre és az ember tudatára elrettentő vagy áldásos hatást gyakorolhatnak!" - persze attól függően, hogy a jó, vagy a rossz dolgokat erősítik meg az ösztöneinkkel összhangban...

Bejegyzés: Mese a néma lányról

"Sándort kíváncsivá tette, hogy miért jár hozzám, mi (ki) vagyok neki, mit akar tőlem..."

Efféle érdeklődésre azok a "betegek" nyílnak meg, akik érzik, hogy orvosuk egyenrangú embernek tekinti őket (s ekként addikt voltuk dacára is alkalmazkodni képesek az egyenrangúság és a funkcionális nem egyenjogúság dialektikájához).

Tudom, hogy evvel az "okoskodásommal" semmi újat nem jegyeztem Gerevich doktornak, csupán kihozta belőlem a plasztikus esetismertetés .

Bejegyzés: A zugivás dilemmái

Tisztelt Doktor Úr! Tudna valamilyen szakirodalmat, segítő irodalmat ajánlani zugivóból alkoholistává váló személy, illetve hozzátartozója számára?
Tudom, hogy az ilyen szenvedélybeteg kezelése ugyanis más, mint a "hagyományos" alkoholistáé. Szeretnék segíteni egy hozzám közel állónak, de nem borzasztó tabu a téma a számára, szégyenli, tagadja, a hozzátartozók nem tudják, mit tegyenek. Olvasni viszont olvasna talán, csak nem beszél. Hátha egy könyv egy indító lépés lenne a számára vagy a hozzátartozói számára segítség.. Köszönöm előre is tanácsát!

Bejegyzés: A zugivás dilemmái

Sokszor ilyen esetek mögött találkoztam, azokkal a férfiakkal is,akiknek valamiféle illúzió volt a másik nemmel szembeni elvárásuk. Jobb nőt, más milyet akarnak, nem volt felvállalható az,akivel megértették egymást. Itt nem arról volt szó, hogy nem tetszett nekik az adott hölgy, hanem arról, hogy olyan elvárásaik voltak a mindenkori képzelt partnerrel szemben, mint amiket a világ médiában, a pornófilmekben az újságok címlapján láttak. Teljes illúzió. Sőt megéléseikben is ezt szerették volna lekövetni.
Találkoztam olyanokkal is,akik természetesen nem voltak függetlenek, de erről nem tájékoztatták a hölgyeket, és kihátrálásuk oka éppen a kapcsolatban élésük volt.
Az interneten történő ismerkedés legnagyobb buktatója ez: messziről jött ember, azt mond,amit akar. És sajnos teszi is.

Bejegyzés: Vonakodó férfiak

Repetitio mater studiorum.

Bejegyzés: Drog vagy még rosszabb (avagy a harmadik út)

"Könnyedén vagy nehezebben, de igyekszik minél hamarabb ráállni arra a hullámhosszra, amelyet a nő kínál."

Egy picit sántának érzem ezt a megfogalmazást.
Hogy-hogy a nő kínálja a hullámhosszt? Közöset kéne találni véleményem szerint, nem pedig ráállni egy olyanra, amit valamelyik fél egyoldalúan diktál, hogy vagy alkalmazkodsz az enyémhez, vagy lapát!

Bejegyzés: Szavak nélkül

@Szeréna Molnárné: Nyíltan és határozottan kellene szembesíteni a zugivás tényével, és azzal, hogy jobb lenne, ha felvállalná, mert semmi oka, hogy titkolózzon. Ha nyílttá válik kettejük között a kommunikáció, lassan, óvatosan, fokozatosan lehet megtenni a következő lépést, pl. elvinni egy belgyógyászhoz, laborvizsgálatokat kérni (40 felett ez már minden évben kívánatos).

Bejegyzés: A zugivás dilemmái

Nekem a férjem iszogat félrevonultan. Nem sokat, de mindig észreveszem. Ha rápirítok mindig azt mondja hogy nem ivott. Mit tegyek, mert féltem

Bejegyzés: A zugivás dilemmái

Ez nagyon tanulságos, köszönöm! :)

Bejegyzés: Szavak nélkül

@Ananké: Ilyenkor úgy elmennék hobbi-bérgyilkosnak...

Bejegyzés: A rossz anya

A bevésés leghatékonyabb formája az éles teszt.

index.hu/tudomany/2013/09/02/teszteles_a_tudas_anyja_nem_az_ismetles/

Bejegyzés: Macskamese a pszichiátriai betegségről

Az egér.

Bejegyzés: Macskamese a pszichiátriai betegségről

Ps: Mi volt a dobozban?

Bejegyzés: Macskamese a pszichiátriai betegségről

Különféle helyzetekben különbözőképp ítéljük meg a dolgokat, és eltérően cselekszünk. Ezek szerint vannak maradék mozgató erők, melyeknek nem tudunk ellenállni, az után sem, hogy átmentünk egy belső és külső átalakulási folyamaton. Egy férj másként viselkedik egy harmadik nővel a felesége jelenlétében, és az ő jelenléte nélkül. (Jó esetben ez a két viselkedés nagyon közel áll egymáshoz.) Fejlődésünk előtti életünkből maradnak még bennünk illatélmények(pl. egér), mindenféle érzékszervi élmények, esetleg egy férj agyába a győzelem-/megküzdésöszön (egérszag) nem megfelelő pillanatban durran bele... Amikor sikert érünk el az új önmagunkkal, ez nem jelenti a végső győzelmet. A visszaesés ESHETŐSÉGE mindig bennünk lesz. Az új énünk TUDATOS élése nem lesz mindig realitás. Pl. Éjszakánként aludni fogunk, (jó esetben,) és a tudatosság görcsét éberen is el kell tudnunk engedni. Csináljunk az elméletből gyakorlatot. Ha azt teszem/élem, amivé váltam, BELE ÉLEM MAGAM abba, amivé lettem, ez nagyon erős sodrást jelent az életben maradásom felé. A kettős belső mentalitást kerülni kell. Előfordul, hogy egy iskolás a nyári szünetben veszít korához méltó, már megszerzett önállóságából. A visszaesés alkalma eljöhet, és hogy az a nyavalyás egér pont arra lődörög - hát ezt igazán nem tudjuk befolyásolni. Talán ha minél többször és mélyebben bele élem magam, átélem valóságosan az új életemet, annál inkább EGGYÉ VÁLOK az újjal, képes leszek intuitíve új vizeken kormányozni életemet.
Fejezzük be most a történetet úgy, hogy Aphrodite tudomására hozza hősnőnknek, hogy visszafelé nincsen út, és magára hagyja macskánkat (Pinokkiónat). Cicánk ember alakban elgondolkodik, rájön, hogy az után, hogy megjelent új életében, alaptermészetében ott maradt egy katasztrofális elem. Átérzi a vadászat és a szerelem utáni vágyakozását, egymás mellett. A régi és az új élete. Melyiket akarja élni? Aphrodite hatása nem múlt el nyomtalanul, vonzódik ehhez az életérzéshez: Szép lánynak lenni, emberként élni, Szerelmesen mosolyogni és nem egerekre vicsorogni, ölelkezni, eggyé lenni és nem véresen szétmarcangolni, megsemmisíteni. Együtt lenni ezzel a gyönyörűséges fiúval, átölelve, elfogadva lenni... Ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel megy (tett) a fiú ablaka alá, mely három egész hétig nem nyílik ki. Akkor azonban egy hűvös reggelen arra megy haza Aphrodite az éjszakai ügyeletből, és meglátja távolról a lányt, aki még inkább megszépült. Egy PRÓBÁRA engedte el, melyben benne volt a KUDARC LEHETŐSÉGE is, a kezelésnek még nem volt vége. Úgy látszik, a macskalány életét jobbra tudta fordítani. És vissza emlékezett azokra a rövid találkozásokra, melyek hónapokkal ezelőtt általa a szépséges lány külső - belső kialakulásához vezettek. Na, hát akkor folytatjuk - gondolta Aphrodite, és egy találkozásban megerősítette a lányt új életében. Szeretetteljesen, és emberként beszélt vele, röviden és világosan. Amikor elment, már egész reggel volt. A fiú kinyitotta az ablakot, hogy beengedje a friss fényt, és a világosságban meglátta a lányt. Nem érzett semmilyen szagot, csak a fényt látta, és a lányt. (A tiszta lelki egészség nem reagál azokra a tapasztalatokra, melyek rombolóak.) Valami megindult benne, amit nem irányított, nem akart, nem is nagyon tudott róla. Ott indult be, ahova ész, érzelem, akarat nem hat le. Csak tudta, hogy felhívja, oda hívja magához azt a Gyönyörűséget ott lenn, bárhogy került is oda.

Minden új életlehetőségnek próbája az "elkezdem". Bele élem magam.
Tudnunk kell arról, hogy a macska bennünk van, és él, ha nem élünk helyette mást.
Ahogy egy színházban minden nap más darab megy, bennünk is több darab játszódhat, napról napra, helyzetről helyzetre. Azt élni, ami vagyok, és ami lenni szeretnék, helyzettől függetlenül, ez a nagy karakterek titka.
Aphrodite egyébként jogosan várja el az együttműködést, és a kialakult akaratot a változásra. Azt viszont nehéz megítélni, egy próba milyen megterheléssel jár, az új személyiség tekintetében, kockázat, és elveszhet valaki, ha egy egeret éppen arra esz a fene. Ezt gondoltam.

Bejegyzés: Macskamese a pszichiátriai betegségről

A szemérmes kommentelő így folytatja a mesét: "A cirmos cica ezután megpróbálta a dolgok pozitív oldalát nézni. Immár nem volt Afroditével függőségi viszonyban, senki nem akarta hatalomelvűen megváltoztatni, és nem kellett hízelegnie a doktornőnek, hogy egy kicsit szeresse is néha. Simogassa a bundáját, ne csak arra gondoljon, hogy a macskák milyen haszontalan állatok, bizonyára azért teremtette őket Zeusz, hogy őt bosszantsák. Amúgy meg elég makacs jószágok, nem értenek a jó szóból, mindig mennek a maguk buta fejük után. Szóval a cica örült a szabadságának, a függetlenségének, és néhány évig élvezte azt. Egyet sajnált, a szép bozontos farkát, ami nősténysége ellenére is a szexualitását jelképezte, ami a terápiás időszak alatt elfojtásra kényszerült. Afrodité eme zavaró tényezőt igyekezett távol tartani az érdemi munkától. Később azonban a cica elgondolkodott azon, hogy bizony voltak jó hatásai is azoknak a rövid kis beszélgetéseknek Afroditével, mert csökkentek a szorongásai és teljesebb életet élhetett. Mivel többistenhívő volt, tudta, hogy vannak még Afroditén kívül is istennők, el is ment egyikükhöz, aki elmesélte neki, hogy ő kiválóan tud lőni. Ő volt Artemisz, a vadászat istennője. Cirmosunk az ő kis furmányos gondolkodásával arra következtetett, hogy Artemisz nyilván nemcsak bakot szokott lőni, hanem sutát is, ezért szexuális kérdésekben fog tudni neki segíteni. Emellett még boldoggá tette azzal, hogy egészségesnek találta, és erről volt mersze írásban nyilatkozni, ami pedig nagyon kockázatos vállalkozás egy pszichiáternő számára, mert eléggé helyzetfüggő, hogy mit hoz az élet, egy megbetegítő környezetben esetleg a későbbiekben meghibban a volt kliense…
A történetet itt egyelőre felfüggesztjük, hogy az olvasóink érdeklődését egy kicsit felcsigázzuk.

Bejegyzés: Macskamese a pszichiátriai betegségről

Egy vélemény attól, aki nem szereti a nyilvánosságot: "A cicás mese nagyon jó. Mindenki azt gondol róla, amit akar. Nekem egyáltalán nem az jött le, hogy a doktor hibázott volna, hanem az, hogy cicából sem lesz szalonna. A mellékletemen is látszik. :)
Egy terápia után tényleg nehéz, mert a szemléletmód, hozzáállás teljesen megváltozik, viszont a gyerekkorból hozott élmények ott élnek tovább a tudatalattiban, egyik-másik szépen dolgozik tovább, amíg ki nem bukkan. Mégis a haszna megvan, még akkor is, ha pasit nem talál az ember, hiszen kevesebb szorongással él tovább és minőségileg jobb életet. Lehet, hogy a hőn vágyott kapcsolat nem is teljesíti be a hozzá kapcsolt illúziót, ezért érdemesebb örülni annak, ami van, aztán ha mégis lenne szerencse, akkor meg annak. Elnézést, hogy nem a topikba írok, de nem szeretem a nyilvánosságot."

Bejegyzés: Macskamese a pszichiátriai betegségről

@czibere: Köszönöm a javaslatot, megfogadom!

Bejegyzés: A rossz anya

Tisztelt Doktor úr!
A "rekvizítum" szó helyett szerencsésebb lenne a "reliktum" szót használni.

Bejegyzés: A rossz anya

Paranoid személyiségzavarban "szenvedő", alkoholt nem megvető "anya" mellett nőttem fel. Apám külföldön dolgozott, ha pedig otthon volt, akkor józanul nem sokat láttam. Tíz évesen gyógyszer-túladagolással és érfelvágással próbáltam öngyilkos lenni. Sokat voltam gyerekpszichiátrián, de mindig visszakerültem anyám mellé. Tökéletes színész volt, mindig sikerült eljátszani, hogy mindenki más hibás mindenért ő pedig valójában egy áldozat, aki él hal a családért. Mikor az ajtók bezáródtak, akkor viszont levette állangyali bőrét, kezdődtek a verések és szitkozódások. Szinte minden házi munka az én feladatom volt, enni alig kaptam, ruhám nem volt, sokszor az ő régi cipőiben, kabátjaiban jártam, amik lógtak rajtam. Apám gyenge ember volt, inkább elmenekült a barátaival a kocsmába, vagy ki tudja még hová. Külföldre is azért ment dolgozni, hogy szabaduljon otthonról. Gyakran anyám is eltűnt otthonról, 1-2 hétig nem tudtam merre van. A velem egykorúak, iskolatársak, szomszédok, ismerősök inkább megvettek a helyzetem/nyomorom miatt, nem kaptam segítséget, csak akkor mikor félholtra verve, koponyatöréssel kórházba kerültem. Akkor elbeszélgetett vele is a pszichológus, meg még nem tudom ki. 13 éves voltam. Onnantól fogva nem vert, de annál többet szidott és lelkileg terrorizált. Soha nem panaszkodtam, részben mert szégyelltem, a helyzetem, az anyám, a veréseket, részben, mert a "fülek" süketek voltak. Érettségi után Budapestre jöttem, felvettek egyetemre és új életet kezdtem. Nélküle. Pokol volt az életem mellette és a pokol eltartott mindaddig, míg végleg ki nem töröltem az életemből. Egyke gyerek vagyok. Volt egy bátyám, de ő nem élte túl a csecsemőkort se. Én nem bocsájtok meg neki soha. Tiszta szívemből gyűlölöm!

Bejegyzés: A rossz anya

Őszintén irigylem azt, aki meg tud bocsájtani az anyjának. Kilenc hónapos voltam, amikor szüleim elváltak, anyám élete végéig ezért engem okolt. Évtizedeken keresztül próbáltam közeledni hozzá, igazán soha nem sikerült, mesteri módon szinte minden találkozásunkkor 3 - 5 perc után belém tudott valamivel marni. Természetesen nélküle nem kezdődhetett el vasárnapi mise a templomban, ott kellett ájtatoskodnia. Csodálkozom az óta is: ha egy ilyen velejéig gonosz, rosszindulatú ember bemegy a templomba, miért is nem alszik ki az örökmécses? Amikor huzamos ideig haldoklott, naponta meglátogattam, holott én is áttétes rákos vagyok, lelkem békéjének egyáltalán nem hiányzott.
Azt hittem, sikerült a megbocsájtás, de ha rá gondolok, csak iszonyú gyűlölet fog el! Két éve temettük el a nagymamámmal közös sírba, nem voltam kint az óta a temetőben, mert nem állnám meg, hogy le ne vizeljem a sírját. Nagymamámat pedig imádtam, szentségtörés lenne vele szemben.
Nyilván a sokszor nem túl sikeres emberi kapcsolataimra is rányomja a bélyegét a múlt, de változtatni ezen már nem lehet.

Bejegyzés: A rossz anya