Egy gyógyító pszichiáter szubjektív feljegyzései

Tanulságos történetek a terápiák világából

dr. Gerevich József

dr gerevich józsef: Gerevics portre for web

Gerevich dr a Facebook-on

Kövesse Gerevich dr legfrissebb bejegyzéseit a Facebook-on is

Filmpszichológiai villanások

A nagy érdeklődésre való tekintettel, és mert összeállt belőlük egy nagyobb csokor, Gerevich dr filmes bejegyzéseinek egy új blogot indítottunk: mozis.blog.hu

Utolsó kommentek

  • puzsu: Minden válasz ott ÉL bennünk, mert mindannyian megkaptuk a TUDÁS csíráit! Az önismeret és az önbizalom erősítése minden dolog ALAPja! MenjÉL bátran, indulj tovább, hiszen a megtapasztalás fontos dol... (2018.06.06. 16:50) Mese a néma lányról
  • György Fekete: "Sándort kíváncsivá tette, hogy miért jár hozzám, mi (ki) vagyok neki, mit akar tőlem..." Efféle érdeklődésre azok a "betegek" nyílnak meg, akik érzik, hogy orvosuk egyenrangú embernek tekinti őke... (2017.11.22. 11:00) A zugivás dilemmái
  • byron: Tisztelt Doktor Úr! Tudna valamilyen szakirodalmat, segítő irodalmat ajánlani zugivóból alkoholistává váló személy, illetve hozzátartozója számára? Tudom, hogy az ilyen szenvedélybeteg kezelése ugy... (2017.06.30. 12:37) A zugivás dilemmái
  • Anlagan: Sokszor ilyen esetek mögött találkoztam, azokkal a férfiakkal is,akiknek valamiféle illúzió volt a másik nemmel szembeni elvárásuk. Jobb nőt, más milyet akarnak, nem volt felvállalható az,akivel meg... (2016.05.05. 08:22) Vonakodó férfiak
  • tomasszo: Repetitio mater studiorum. (2015.12.09. 07:31) Drog vagy még rosszabb (avagy a harmadik út)
  • Utolsó 20

Szavak nélkül

2014.02.17. 18:38 Dr. Gerevich József

szavak nélkül.jpgLevélíró nők kérdezik tőlem kíváncsian, miért kell mindent a férfiak szájába rágni. Hogy lehet az, hogy a férfiak maguktól nem gondolnak arra, hogy mire van szüksége egy nőnek. Az egyik levélíró azt írta, hogy „szerettem volna néha virágot kapni a páromtól, de nem kaptam. Végül úgy gondoltam, szóvá teszem. Kaptam is hideget-meleget. Megmagyarázta nekem, hogy ő nem olyan, aki rózsát ad a párjának, de esténként részegen megveri. Nem volt erőm vitatkozni vele…” Vagy egy másik levélíró: „miért kell elmagyarázni a férfinak azt az egyszerű tételt, ha a férfi ’elmegy’, a nő attól még kielégítetlen marad. Mindenről kell beszélni, semmi nem magától értetődő?” A kérdésben benne van a válasz: igen, mindenről kell beszélni, még akkor is, ha „nincs erőnk hozzá”, vagy akkor is, ha „dedóban”, óvodában érzi magát az ember ilyenkor. Ugyanis azok a férfiak, akiknek nem magától értetődő, hogy egy nőnek is szüksége van a kielégülésre, valószínűleg olyan nőkkel voltak korábban, akik ezt soha nem tették szóvá. A férfinak az a furcsa illúziója támadhat ezekben a kapcsolatokban (és ezt sokszor a nők szavakkal is megerősítik), hogy a nők már attól kielégülnek, ha látják a férfi kielégülését. A férfi így fordított szocializációs folyamaton megy keresztül. Már az édesanyjától megtanulja, hogy az ő puszta léte boldogság a nők számára. Ezért neki semmit nem kell tennie. Miután nincsenek elvárások felé, vagyis ő úgy jó, ahogy van, és ezt első szerelmei sem cáfolják, sőt megerősítik, a férfiak sajátos narcisztikus csapdába kerülnek. Ha valaki ünneprontásként egyszer meri az ellenkezőjét mondani mindannak, amit korábban hallottak, vagy egyszerűen csak mondani valamit, vagy elengedi a füle mellett, mintha meg sem hallotta volna. Vagy világvége hangulatba kerül, és napokig nem lehet hozzá szólni. Ritka az a férfi, aki az őt istenítő nők kavalkádja után ránéz a nőre, és csak ennyit mond: bocsánat, teljesen igazad van, ezt magamtól is tudnom kellett volna, máskor sokkal jobban fogok figyelni erre.

Nem úszhatják meg a nők azt, hogy a férfi partnerüket ne vigyék végig egy olyan másodlagos szocializációs folyamaton, amelyben a férfi megtanulja mindazt, aminek a nagy részét saját anyjától (és más nevelő személyektől) kellett volna megtanulnia. Ráadásul ez sem elég. Már az első találkozások során el kell indítani ezt a folyamatot. Úgy is fogalmazhatnánk, meg kell mondani a férfinak, „merre van az előre”. Ha ezzel a nők késlekednek, később már egyre nehezebb dolguk lesz. Kétféle férfi van. Van, aki már rögtön az elején közli, hogy ő erre alkalmatlan, hagyják őt békén, jó ő így, ahogy van, sőt így a legjobb. Még hozzáteheti: elég sok nőnek beletörött ebbe már a bicskája. Az ilyen férfival nincs többé semmi teendő, csak annyi, hogy messziről kerülni kell őket. És van a másik típus. Ezt a fajtát ajánlom szíves figyelmébe a nőknek, mert vele lehet valamit kezdeni. A férfiaknak ez a típusa rögtön „veszi a lapot”. Könnyedén vagy nehezebben, de igyekszik minél hamarabb ráállni arra a hullámhosszra, amelyet a nő kínál. Megérzi, hogy szüksége van a nő által meghatározott szempontok végiggondolására. Még válságon is képes átmenni azért, hogy megtarthassa a nőt. Tulajdonképpen a férfiak felnőtté válását jelenti ez a folyamat. És egy érett, autonóm nő csak érett, autonóm férfival lehet boldog. De szavak nélkül ez nem megy.

 

 

2 komment

Címkék: férfi-nő kapcsolat a férfiak eligazítása nők kielégülése narcisztikus csapda

A bejegyzés trackback címe:

https://drgerevich.blog.hu/api/trackback/id/tr245819100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2014.02.19. 12:05:59

Ez nagyon tanulságos, köszönöm! :)

zZz 2015.08.19. 23:57:37

"Könnyedén vagy nehezebben, de igyekszik minél hamarabb ráállni arra a hullámhosszra, amelyet a nő kínál."

Egy picit sántának érzem ezt a megfogalmazást.
Hogy-hogy a nő kínálja a hullámhosszt? Közöset kéne találni véleményem szerint, nem pedig ráállni egy olyanra, amit valamelyik fél egyoldalúan diktál, hogy vagy alkalmazkodsz az enyémhez, vagy lapát!