Egy gyógyító pszichiáter szubjektív feljegyzései

Tanulságos történetek a terápiák világából

dr. Gerevich József

dr gerevich józsef: Gerevics portre for web

Gerevich dr a Facebook-on

Kövesse Gerevich dr legfrissebb bejegyzéseit a Facebook-on is

Filmpszichológiai villanások

A nagy érdeklődésre való tekintettel, és mert összeállt belőlük egy nagyobb csokor, Gerevich dr filmes bejegyzéseinek egy új blogot indítottunk: mozis.blog.hu

Utolsó kommentek

  • puzsu: Minden válasz ott ÉL bennünk, mert mindannyian megkaptuk a TUDÁS csíráit! Az önismeret és az önbizalom erősítése minden dolog ALAPja! MenjÉL bátran, indulj tovább, hiszen a megtapasztalás fontos dol... (2018.06.06. 16:50) Mese a néma lányról
  • György Fekete: "Sándort kíváncsivá tette, hogy miért jár hozzám, mi (ki) vagyok neki, mit akar tőlem..." Efféle érdeklődésre azok a "betegek" nyílnak meg, akik érzik, hogy orvosuk egyenrangú embernek tekinti őke... (2017.11.22. 11:00) A zugivás dilemmái
  • byron: Tisztelt Doktor Úr! Tudna valamilyen szakirodalmat, segítő irodalmat ajánlani zugivóból alkoholistává váló személy, illetve hozzátartozója számára? Tudom, hogy az ilyen szenvedélybeteg kezelése ugy... (2017.06.30. 12:37) A zugivás dilemmái
  • Anlagan: Sokszor ilyen esetek mögött találkoztam, azokkal a férfiakkal is,akiknek valamiféle illúzió volt a másik nemmel szembeni elvárásuk. Jobb nőt, más milyet akarnak, nem volt felvállalható az,akivel meg... (2016.05.05. 08:22) Vonakodó férfiak
  • tomasszo: Repetitio mater studiorum. (2015.12.09. 07:31) Drog vagy még rosszabb (avagy a harmadik út)
  • Utolsó 20

Sokkterápia

2013.10.18. 19:45 Dr. Gerevich József

orosz rulett.jpgJenő viszonya a pénzhez soha nem volt hétköznapi. Szegény családban nőtt fel, súlyos nélkülözések közepette. Nem meglepő tehát, hogy már serdülő korában sok pénzt szeretett volna keresni. És mivel vállalkozó kedvű, gyors észjárású fiú volt, 20 éves korára eljutott odáig, hogy több pénzt keresett, mint szülei (akik mindketten dolgoztak) együtt. A pénzzel úgy bánt, ahogy „megtanulta”. Ahogy jött a pénz, úgy távozott, gyorsan, megfontolás nélkül, érzékeltetve a világgal, hogy sok van belőle, büszke lehet tőle az ember.

A sok pénz sem elég, mert még több kell. Hiába volt Jenőnek mindig olyan munkája, ami átlag feletti jövedelmet biztosított a számára, nem hozott annyi pénzt, amennyi elég lett volna ahhoz, hogy minden hóbortra teljen.

A játékterem lett a vége. Pedig sok minden elenne szólt ennek a fejlődési iránynak, főleg felesége, Aliz, józan, okos, megfontolt nő, aki határozott, biztos kézzel faragta le Jenő szélsőségeit. Bár látta Jenő vonzódását a játékokhoz, különösen a szerencsejátékhoz, rendszerint azonnal érzékeltette férjével, hogy nem örülne Jenő játékszenvedélyének. Sokáig nem volt semmi baj.

Történetünk igazán akkor kezdődött, amikor Aliz anyja megbetegedett, és Aliz éjt nappallá téve ápolta anyját. Jenő ekkor érezte meg, hogy eljött az ő ideje. Eleinte havonta egyszer látogatott a kaszinóba, később egyre gyakrabban, míg minden napos törzsvendéggé vált a rulettasztal mellett.

Aliz eleinte erről semmit nem tudott. Amikor rájött, hogy egyre több pénz hiányzik a számláról, megijedt. Kérdőre vonta a férjét, aki kimagyarázta magát; üzleti vállalkozásai kudarcára hivatkozott.

Néhány hónappal később már nem lehetett kétség, hogy ennél nagyobb a baj: Jenő egyik lakásukat adta el. Azt, amelyiket egyetlen gyermeküknek szántak…

Aliz akkor esett kétségbe, amikor zsarolási kísérletei sem váltak be: hiába fenyegette meg Jenőt, hogy elhagyja őt. Jenő csak annyit vetett oda neki: „akkor megölöm magam.”

Amikor Aliz anyja meghalt, a gyászra sem volt ideje, annyira sürgető volt, hogy lépjen Jenő játékszenvedélye miatt. Ekkor hívott fel telefonon.

El is jött. Rekkenő nyári meleg volt. „Doktor úr, magában van minden reményem. Hozza vissza a férjemet ebből az iszonyú világból, kérem!” Hangja elcsuklott, zokogás kerülgette, de elfojtotta, mint minden feszültséget abban az időben.

Ami ez után következett, az legjelentősebb sikerélményeim közé tartozott – egy ideig. Jenő jött, elkezdte a gyógykezelést, járt hozzám, abbahagyta a játékot. Szívesen jött hozzám, szeretett velem beszélgetni, fontos volt számára, hogy újra átgondolja a segítségemmel az életét.

Három hónap telt el így. Azok közé a pszichiáterek közé tartozom, akik akkor válnak igazán óvatossá és éberré, amikor látszólag minden a legnagyobb rendben megy. És felteszem magamnak a kérdést: hogy lehet, hogy Jenő egyik pillanatról a másikra leállt a játékkal. A velem való találkozás, az intenzív pszichoterápia sem ad magyarázatot erre a gyors „absztinenciára”.

Ekkor úgy döntöttem, Jenővel is megosztom a dilemmám. Ő egy ideig hagyott töprengeni, majd az egyik órán elmondta, amit addig nem tudtam, a szerencsejáték abbahagyásának történetét.

Egyik éjszaka, amikor Jenő a kaszinóban veszített el éppen százezreket, Aliz kétségbeesett lépésre szánta rá magát. Az asszony, akitől távol állt minden erőszak, fegyvert vett magához. Bement a játékterembe. Csöndben odament a férjéhez. Halkan annyit szólt neki, hogy „Jenő, most azonnal velem jössz, és többet nem jössz ide vissza. Ellenkező esetben szétlövöm a termet.” Jenő a hangján érezte, hogy nem tréfál. Felállt, elindult az asszony után, mint egy alvajáró.

A szenvedélybetegségből való kilábalás nem a pszichiáterrel való találkozással vette kezdetét, hanem azzal a sokkterápiával, amit egy mindenre elszánt, törékeny asszony hajtott végre egy fülledt nyári budapesti éjszakán a kaszinóban.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://drgerevich.blog.hu/api/trackback/id/tr945584864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.