Zola A patkányfogó című regényének gyengéden megrajzolt leányalakja, Lalie jutott az eszembe, amikor megpillantottam Galateát. Tizennégy éves volt, éppen túljutott a nyolcadik osztály elvégzésének utolsó akadályán, az augusztusi matematika vizsgán. Nagynénjével jött. A nagynéni – nagy darab, öblös hangú matróna – amolyan „intézkedő” típus volt. „Csak röviden és alapjáraton: a papa barbár, az anya, az én drága húgocskám, rivalizál a lányával, mert az szebb és fiatalabb, mint ő. Valakinek intézkednie kell, ha baj van. Ilyenkor persze mindig én vagyok kéznél”, mondta hadarva, majd annyit tett hozzá, „egy óra múlva visszajövök, addig tessék nekem kitalálni, mi a teendő”.
Egy óra kevés volt természetesen ahhoz, hogy megmondhassam, mi a teendő, de néhány kezdeti benyomást szereztem. Galatea bőre tele volt véraláfutással. Hebegett-habogott, de nem volt nehéz kitalálni, hogy édesapjától szerezte, akit feltétel nélkül szeretett. Az apa esténként ittasan jött haza, és ilyenkor élete egész keserűségét egyetlen leányára borította. A szülők válását követően Galatea az apjával maradt. Ez nem szabad választása volt: a bíróság döntött így, feltehetően azért, mert az anya hagyta el őket egy másik férfi miatt, és a bíróság nem tudott arról, hogy az apa nagyivó.
Az apa nem egyszerűen nagyivó volt, hanem krónikus alkoholbeteg. Abból a fajtából, aki „inkább belepusztul, de nem kér segítséget”. Ivási problémáit növelte felesége távozása az életéből. Mogorvasága és erőszakos természete is hozzájárult ahhoz, hogy nem tudott új feleséget hozni a házhoz. A nőkben „csalódott”. „Minden nő szörnyeteg”, hangoztatta. A nő hiányát Galatea jelenléte és feltűnően jó természete kárpótolta.
Galatea hónapokig járt hozzám, de soha semmi rosszat nem mondott apjáról. Annak ellenére, hogy borzasztó fizikai erőszak áldozataként egyre súlyosabb lelkiállapotba került, idealizálta apját. És ami a legszembeszökőbb volt: nem voltak indulatai apjával szemben. Képtelen volt lázadni. Nem volt képes szomorúságát és a tanulásra való képtelenségét összekapcsolni azzal, ami apja és közte történik.
Galatea legfőbb tünete az étvágytalanság volt. Emiatt alig evett és ceruzavékonnyá soványodott. Nem volt a szó szoros értelmében anorexiás: nem érezte azt, hogy kövér. Egyszerűen közömbös volt külseje és testsúlya iránt.
Eleinte alig beszélt és később sem vált bőbeszédűvé. Sokáig járt hozzám anélkül, hogy határozottan megmondta volna, mi a baja, miért van szüksége rám. Én meg aggódtam, hogy a nagynéni eltűnését követően lesz-e kedve járni hozzám. Ha nem, milyen esélye lesz arra, hogy túlélje nehéz élethelyzetét.
A nagynéni valóban hamar másfelé kezdett intézkedni, de Galatea mégis jött: pontosan, időre. Leült a székére, majd rám nézett és mindig így kezdte: „itt vagyok, doktor úr, ahogy megbeszéltük. Ma is beszélnem kell? Nem tudok mit mondani”.
Világos volt, hogy Galatea sorsa jobbra fordítása érdekében szükség van apja segítségére is. Ha baja van a nőkkel, talán engem, mint nem nőt, azaz férfit elfogad, különösen akkor, ha nem alkoholivására és erőszakos természetére helyezem a hangsúlyt. „Szeretnék megismerkedni az apjával”, jeleztem Galateának szándékomat. Hosszú hónapok teltek el anélkül, hogy a lány bármilyen jelét adta volna kérésem teljesítésének.
Egy alkalommal végül nem egyedül jött. „Elhoztam az apámat, ahogy kérte. Most józan, mert megijedt a szíve miatt. Beszéljen vele”, mondta alig hallhatóan.
Egy órás beszélgetés Pigmalionnal ráébresztett arra, mennyi előítélet élt bennem vele szemben anélkül, hogy ez tudatosodott volna. Talán azért, mert tudat alatt rivalizáltam az apjával. Jól jött nekem az erőszakos apa képe, amellyel szemben a jó apa szerepében tetszeleghettem. És Galatea is – önkéntelenül – erősítette bennem ezt a törekvést.
Galatea nem tudta megbocsátani Pigmalionnak, hogy elveszítette anyját. „Az apám tehet mindenről. Nem jól szerette anyámat. Megakadályozhatta volna, hogy anyám elhagyja őt, de nem tett semmit. Egy tehetetlen senki”, szakadtak fel benne az eddig tökéletesen leplezett, gyógyító hatású indulatok Galateában. Nem Pigmalionnak volt baja a nőkkel, hanem Galateának a férfiakkal. A diagnózis megszületett. A megoldás kézenfekvővé vált.
Utolsó kommentek