Egy gyógyító pszichiáter szubjektív feljegyzései

Tanulságos történetek a terápiák világából

dr. Gerevich József

dr gerevich józsef: Gerevics portre for web

Gerevich dr a Facebook-on

Kövesse Gerevich dr legfrissebb bejegyzéseit a Facebook-on is

Filmpszichológiai villanások

A nagy érdeklődésre való tekintettel, és mert összeállt belőlük egy nagyobb csokor, Gerevich dr filmes bejegyzéseinek egy új blogot indítottunk: mozis.blog.hu

Utolsó kommentek

  • puzsu: Minden válasz ott ÉL bennünk, mert mindannyian megkaptuk a TUDÁS csíráit! Az önismeret és az önbizalom erősítése minden dolog ALAPja! MenjÉL bátran, indulj tovább, hiszen a megtapasztalás fontos dol... (2018.06.06. 16:50) Mese a néma lányról
  • György Fekete: "Sándort kíváncsivá tette, hogy miért jár hozzám, mi (ki) vagyok neki, mit akar tőlem..." Efféle érdeklődésre azok a "betegek" nyílnak meg, akik érzik, hogy orvosuk egyenrangú embernek tekinti őke... (2017.11.22. 11:00) A zugivás dilemmái
  • byron: Tisztelt Doktor Úr! Tudna valamilyen szakirodalmat, segítő irodalmat ajánlani zugivóból alkoholistává váló személy, illetve hozzátartozója számára? Tudom, hogy az ilyen szenvedélybeteg kezelése ugy... (2017.06.30. 12:37) A zugivás dilemmái
  • Anlagan: Sokszor ilyen esetek mögött találkoztam, azokkal a férfiakkal is,akiknek valamiféle illúzió volt a másik nemmel szembeni elvárásuk. Jobb nőt, más milyet akarnak, nem volt felvállalható az,akivel meg... (2016.05.05. 08:22) Vonakodó férfiak
  • tomasszo: Repetitio mater studiorum. (2015.12.09. 07:31) Drog vagy még rosszabb (avagy a harmadik út)
  • Utolsó 20

A kamionsofőr

2013.05.22. 17:54 Dr. Gerevich József

Lovis_Corinth_010.jpgDénes mintha kamionsofőrnek született volna, annyira szeretett hatalmas járművével bolyongani a világban. De ahhoz a kamionsofőr-fajtához tartozott, amelyik hazatérvén egy hosszabb utazásból, gondos, rendezett családi környezetre vágyott, olyan feleséggel, aki kitalálja legtitkosabb gondolatait, sőt vágyait is… Határozott, jóképű és rámenős lévén, talált is (mindig) ilyen asszonyt. A baj hirtelen robbant be Dénes életébe. Hazaért egy fárasztó út után, de hiába kereste az otthon melegét. A lakás teljesen üres volt, néhány bútor maradt ott, és egy rövid levél: „elmentem, ne keress, nem akarlak látni többet. Imola”.

Dénes úriember volt. Ha megkérték valamire, ő tette, amit kell: jelen esetben nem kereste az asszonyt. Ellenben a vigasztalást, azt igen. Eleinte készséges lányokat halászott le az internetről (naponta néha többet is), majd egyre sűrűbben látogatta a lakásához közel eső „drink bárt”, amelyet régen egyszerűen kocsmának hívtak.

Nehéz elképzelni, hogy egy kamionsofőr könnyen eltéríthető, ha elindul a lejtőn (ahogy a kamion is könnyen irányíthatatlanná válik egy hibás mozdulatot követően). Ennek egyik oka, hogy a kiszámíthatatlan idejű utak miatt a barátságok könnyen megszakadhatnak, és a kamionsofőr magányossá válik. Ami a legtovább megmarad, az a fajta asszony, akinek a hátán is lehet fát vágni. Most viszont ez az asszony sincs többé, jelezve, hogy az asszonyi tűrőképességnek is határai vannak. Dénes – sok férfitársához hasonlóan - nem érzékelte ezeket a határokat és pórul járt.

A mi kamionsofőrünk – eltérően a vélt többitől – az alkoholizmus kifejlődésének egy viszonylag korai stádiumában észbe kapott: talán nem kellene fejjel a falnak rohannia. Mielőtt túlbecsülnénk Dénest, gyorsan hozzá kell tennünk, hogy ehhez a felismeréshez nem egyedül jutott: egy hét éves fiú segítette hozzá. Amint éppen rogyadozó léptekkel ment hazafelé, a lépcsőházban találkozott Áronnal, aki kedvesen ráköszönt, majd ezt mondta: „Olyan vagy, mint Feri bácsi.” Dénes meglepődött és megkérdezte Árontól, hogy „miért, milyen ember az a Feri bácsi”. „Amikor Toncsi néni elküldi vásárolni, csak hajnalban talál haza, amikor mindenki alszik.” „De hát most még nincs hajnal…” vetette Dénes a fiú szemére az ellentmondást. A fiút azonban nem lehetett zavarba hozni. Kedves, lágy hangon mondta Dénesnek: „Azt mondtam Feri bácsinak a múltkor, hogy vegye észre, nemcsak alkohol van a világon. Én is itt vagyok, a hugi is itt van, és velünk is törődnie kéne, még ha csak a nagybátyánk is.”

Dénest szíven ütötték ezek a mondatok. Amikor teljesen kijózanodott, azonnal felhívta Adélt, a nővérét (egy viszonylag távoli városban lakott), és bejelentkezett hozzá. Adélnak virágcsokrot vitt, a gyerekeknek játékot (ha nem is életkorukhoz illőt, mert arra nem emlékezett pontosan). Adélnak azután elmondott mindent. Tőle kapta meg a telefonszámomat.

A kamionsofőr a rendelőben zavarban volt, nehezen találta a szavakat. Többször is megjegyezte, hogy nem a szavak embere, és nem is tudja, miért van itt, nem is tudja elképzelni, hogy egy vadidegen ember képes segíteni bárkin is, akit nem ismer. Aztán egy fél óra elteltével már ömlöttek belőle a szavak.

Dénes is azok közé tartozik, akinek az alkoholproblémáján hamar túljutottunk. Már az első beszélgetéskor feltűnt nekem, hogy egyetlen rossz szót sem szól feleségéről, Imoláról. Ez némi optimizmusra adott okot: talán magában keresi majd a megoldás kulcsát. Valóban így történt. Az öndiagnózis nem várt sokáig: „nem tudok szeretni, doktor úr, ezért hagynak el a nők. Meg lehet azt tanulni?” Hát persze, nyugtattam meg. És Dénes beiratkozott a szeretet iskolájába. Fél év múlva már nem vezetett kamiont.

Szólj hozzá!

Címkék: elhagyatottság alkoholprobléma

A bejegyzés trackback címe:

https://drgerevich.blog.hu/api/trackback/id/tr325313062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.