Egy gyógyító pszichiáter szubjektív feljegyzései

Tanulságos történetek a terápiák világából

dr. Gerevich József

dr gerevich józsef: Gerevics portre for web

Gerevich dr a Facebook-on

Kövesse Gerevich dr legfrissebb bejegyzéseit a Facebook-on is

Filmpszichológiai villanások

A nagy érdeklődésre való tekintettel, és mert összeállt belőlük egy nagyobb csokor, Gerevich dr filmes bejegyzéseinek egy új blogot indítottunk: mozis.blog.hu

Utolsó kommentek

  • puzsu: Minden válasz ott ÉL bennünk, mert mindannyian megkaptuk a TUDÁS csíráit! Az önismeret és az önbizalom erősítése minden dolog ALAPja! MenjÉL bátran, indulj tovább, hiszen a megtapasztalás fontos dol... (2018.06.06. 16:50) Mese a néma lányról
  • György Fekete: "Sándort kíváncsivá tette, hogy miért jár hozzám, mi (ki) vagyok neki, mit akar tőlem..." Efféle érdeklődésre azok a "betegek" nyílnak meg, akik érzik, hogy orvosuk egyenrangú embernek tekinti őke... (2017.11.22. 11:00) A zugivás dilemmái
  • byron: Tisztelt Doktor Úr! Tudna valamilyen szakirodalmat, segítő irodalmat ajánlani zugivóból alkoholistává váló személy, illetve hozzátartozója számára? Tudom, hogy az ilyen szenvedélybeteg kezelése ugy... (2017.06.30. 12:37) A zugivás dilemmái
  • Anlagan: Sokszor ilyen esetek mögött találkoztam, azokkal a férfiakkal is,akiknek valamiféle illúzió volt a másik nemmel szembeni elvárásuk. Jobb nőt, más milyet akarnak, nem volt felvállalható az,akivel meg... (2016.05.05. 08:22) Vonakodó férfiak
  • tomasszo: Repetitio mater studiorum. (2015.12.09. 07:31) Drog vagy még rosszabb (avagy a harmadik út)
  • Utolsó 20

A zugivás dilemmái

2012.10.06. 18:10 Dr. Gerevich József

www tvn hu fbc39f81fcedfa82e4456cf429f17958Sándor zugivó volt. Mindenki, aki ismerte, ezt mondta róla, feleségét, Orsolyát is beleértve. Azzal is kezdte mondandóját, hogy „Sándor vagyok, zugivó”. Majd csendben hozzátette: „de nem alkoholista. Azt csak a feleségem állítja rólam.”

A zugivás amolyan stigmaként ült Sándoron. Nem azért jött, hogy abbahagyja az ivást, hanem azért, hogy leszokjon az ivás rejtegetésének szokásáról. Orsolya a második alkalommal jött el vele. Ő viszont az ivást tartotta nagyobb problémának. „férjem iszik, doktor úr, naponta, hatalmas mennyiségeket. Meg fog halni.” Sándor csak mosolygott, meg nem szólalt, pedig provokálva érezhette magát. Mindössze annyit jegyzett meg Orsolya hosszú monológja után, hogy „egyszerűen szeretem az alkoholt, és nem én vagyok az első ezen a világon.”

Orsolya jött, elmondta kasszandrai jóslatait férje májzsugor-betegségéről és korai haláláról, majd teljesen eltűnt az életemből. Máig próbálom megfejteni, miért nem jelentkezett többé. Rám bízta volna a férjét? Lemondott róla? Belefáradt az örökös „rabló-pandúr” játszmákba? Szeretőt tartott?

Sándor viszont, bármennyire nem tekintette alkoholistának magát, „csak” zugivónak, rendületlenül járt hozzám. Még nem találkoztam olyan pácienssel, aki ennyire motivált lett volna élete problémája egy kis mozaikjának megoldásában. Önéletrajzát ”A rejtőzködés kultúrája című esszével helyettesítette, amelyben eleinte elvont gondolatokat fejtett ki arról, miért nem vállalják fel önmagukat az emberek. A tizenharmadik oldaltól kezdve azonban személyessé vált és új fejezetének ezt a címet adta: „Sándor, a világ legzugabb ivója”.

A legzugabb ivó töredelmesen vallotta be, hogy gyermekkorában is „zug” volt, de ekkor még nem ivó, hanem vásott kölyök, akinek az okozott a legnagyobb örömet, ha sikerült félrevezetnie szüleit. „Hazudtam nekik egyfolytában és élveztem, hogy tökéletes hazugságokat találtam ki”. Vagy a hazugságok voltak tökéletesek, vagy egyszerűen a szülei nem figyeltek rá eléggé, mindegy, Sándor kamaszkorára jóképű szélhámossá cseperedett. Többnyire a naiv, hiszékeny nőknek imponált laza, ellenőrizhetetlen mondataival. Nála a szó jelentése többsíkú volt: mindig azt jelentette, ami aktuális érdekeinek legjobban megfelelt. Azt hitte, velem is könnyen elbánik. Hihette. Sok orvost „elfogyasztott” előttem, egyik sem tudta megállítani az alkoholizmus sikamlós csúszdáján. Harmadik felesége, Orsolya, nem volt hiszékeny.

Eleinte úgy tűnt, én sem vagyok ura a helyzetnek. Bosszantott a fölényessége, ahogy áradó mondatait nem az önmegismerésre, hanem sziporkázó szellemessége fitogtatására fordította. Meg kellett tanulnom a nyelvét, kommunikációs kultúráját ahhoz, hogy segíteni tudjak neki. Ez sok időt vett igénybe. De megérte.

Azon a ponton fordult meg a viszonyunk, amikor elmondtam Sándornak, hogy ugyanaz a játszma van kettőnk között, mint amilyen játszmát folytatott a feleségével. Felnézett rám és tréfásan megkérdezte: „ez azt jelenti, hogy a doktor úr most a feleségem?”

Így is mondhatjuk, tettem hozzá. Valami olyasmiről van szó, hogy közös óráinkon is zugivás folyik, alkohol nélkül. Ő a „tökéletes páciens”, aki elhiteti magáról, hogy kíváncsi arra, miért rejti el a világ elől, hogy iszik, csak azért, hogy még biztonságosabban ihasson.

Alibi-kezelésünk ekkor más mederbe terelődött. A kapcsolatunkat elemeztük. Sándort kíváncsivá tette, hogy miért jár hozzám, mi (ki) vagyok neki, mit akar tőlem, mit akar magától.

A zugivó ráébredt arra, hogy nem az alkoholon van a hangsúly a zugivásban, hanem a feleségén. Ő az, akinek, mint annak idején anyjának és apjának, nem mond igazat. Az alkohol csak kellék. A kelléknek az a sorsa, hogy az előadás után a sarokba dobják.

Sándor egy éve nem iszik. Havonta egyszer találkozunk. A megállapodásait betartja, ura lett szavainak.

6 komment

Címkék: alkohol zugivás alibikezelés

A bejegyzés trackback címe:

https://drgerevich.blog.hu/api/trackback/id/tr214823551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szócsővóker 2012.10.07. 11:31:11

na végre :) bejutottam :) már is sokat segített a cikk . anyámmal lakom egy kis lakásban . és bizony "zug iszik" gondolom segít majd ha erre a blogra rákapcsolódok ! nem hinném ,h segítene ha elköltöznék innen ,de ha megérteném a játszma részét az már igen .

keresztmama 2012.10.14. 17:14:14

Én is zugivó voltam már gyerekkoromban is: anyukám azt akarta, hogy gyorsan fejezzem be a tanulást, és

menjek játszani és beszélgetni a gyerekekkel. Én viszont jobb szerettem volna olvasni. (Szép könyveket.)

Olvastam,és amikor Icuka néni bejött, a leckét gyorsan a könyvre csúsztattam. Így az a vélemény alakult ki, hogy

lassú felfogású vagyok, estig tanulok, de meg is van az eredménye, mert az iskolában mindig jól feleltem.

De valóban a könyveket szerettem, nem a félrevezetést. És anyukámnak nem lehetett volna megmagyarázni, hogy

olvasni jobb, mint játszani. - Sok üdv.: Ágota

Szeréna Molnárné 2015.01.17. 14:44:05

Nekem a férjem iszogat félrevonultan. Nem sokat, de mindig észreveszem. Ha rápirítok mindig azt mondja hogy nem ivott. Mit tegyek, mert féltem

Dr. Gerevich József · http://www.gerevichjozsef.hu/ 2015.01.17. 20:59:48

@Szeréna Molnárné: Nyíltan és határozottan kellene szembesíteni a zugivás tényével, és azzal, hogy jobb lenne, ha felvállalná, mert semmi oka, hogy titkolózzon. Ha nyílttá válik kettejük között a kommunikáció, lassan, óvatosan, fokozatosan lehet megtenni a következő lépést, pl. elvinni egy belgyógyászhoz, laborvizsgálatokat kérni (40 felett ez már minden évben kívánatos).

byron 2017.06.30. 12:37:42

Tisztelt Doktor Úr! Tudna valamilyen szakirodalmat, segítő irodalmat ajánlani zugivóból alkoholistává váló személy, illetve hozzátartozója számára?
Tudom, hogy az ilyen szenvedélybeteg kezelése ugyanis más, mint a "hagyományos" alkoholistáé. Szeretnék segíteni egy hozzám közel állónak, de nem borzasztó tabu a téma a számára, szégyenli, tagadja, a hozzátartozók nem tudják, mit tegyenek. Olvasni viszont olvasna talán, csak nem beszél. Hátha egy könyv egy indító lépés lenne a számára vagy a hozzátartozói számára segítség.. Köszönöm előre is tanácsát!

György Fekete 2017.11.22. 11:00:32

"Sándort kíváncsivá tette, hogy miért jár hozzám, mi (ki) vagyok neki, mit akar tőlem..."

Efféle érdeklődésre azok a "betegek" nyílnak meg, akik érzik, hogy orvosuk egyenrangú embernek tekinti őket (s ekként addikt voltuk dacára is alkalmazkodni képesek az egyenrangúság és a funkcionális nem egyenjogúság dialektikájához).

Tudom, hogy evvel az "okoskodásommal" semmi újat nem jegyeztem Gerevich doktornak, csupán kihozta belőlem a plasztikus esetismertetés .