A szenvedélybeteg nők és férfiak specifikus megközelítése még gyermekcipőben jár. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy igen nagy különbségek vannak a női és a férfi függők között.
A nemek közötti különbségek vizsgálata az orvostudomány elhanyagolt területét jelenti. Különösen igaz ez a megállapítás a függőségek terén. Ez alól egyedül a gyakoriság szempontja a kivétel: azt tudjuk, hogy a kémiai függőségek gyakorisága férfiaknál sokszorosa a nőkének. Persze önmagában ez a megállapítás is magyarázatra szorul. Miért több a férfi dohányos, a férfi alkoholista vagy a férfi kokainista? Ennek viszonylag egyszerű történeti-kulturális okai vannak: a férfiak – szociális (domináns) helyzetüknél fogva – megengedhették maguknak, hogy átadják magukat a legkülönbözőbb élvezeteknek, az ő szenvedélyeikkel szemben mindig is jóval elfogadóbb volt a társadalom. De nemcsak erről van szó. Egy másik magyarázatot kínál a lelki rugalmasság, a reziliencia fogalma. A „rugalmas” gyermek – Michael Rutter amerikai pszichológus szerint (1987) abban különbözik nem rugalmas társaitól, hogy nehéz körülményei ellenére sem lesz később szenvedélybeteg. Vagyis ellenáll a negatív, kórnemző tényezők hatásainak. A rugalmas gyermekek nagy része lány, ugyanis ők teherbíróbbak, jobban tudnak védekezni a sors szeszélyeivel, szüleik mérgező hatásaival szemben. Ám ha a nők mégis szenvedélybeteggé válnak, szervezetük és személyiségük hamarabb összeroppan a szerek súlya alatt, hamarabb alakulnak ki testi szövődmények, és ha nem hagyják abba a szerhasználatot, hamarabb halnak meg a férfiaknál.
Van egy harmadik magyarázat is: a nők függősége kevésbé kémiai anyagok felé irányul, és inkább az un. viselkedési addikcióban nyilvánul meg, amely anyaghasználat nélküli szenvedély-ciklusokat foglal magában. A viselkedési addikció, így a vásárlási kényszer, bulimia (rohamszerű evés hányással vagy hányás nélkül) inkább a nőkre, a kóros szerencsejáték vagy az internet addikció pedig a férfiakra jellemző.
Emancipációs drogok
Ha a nők szenvedélybetegségének okait vizsgáljuk, két gyermekpszichológiai fogalommal, az externalizációval, illetve az internalizációval kell megismerkednünk. Joseph Sandler brit pszichoanalitikus (1987) szerint az externalizáló gyermek belső feszültségei viselkedési zavarban nyilvánulnak meg, míg az internalizáló gyermek szorong, úgy érzi, boldogtalan, és szenvedést él át. A kémiai addikció a nőknél az internalizáción, míg a férfiaknál az externalizáción keresztül vezet. A nők az addikció kialakítása révén csökkentik szenvedésüket, míg a férfiak veszélykereső viselkedésüket „olajozzák meg” alkohollal, drogokkal.
Az elmúlt évtizedekben – többek között Magyarországon is – megfigyelhető az a tendencia, hogy csökken a férfiak és nők kémiai anyaghasználatának gyakorisága közötti különbség. Azaz míg a férfiak fogyasztása stagnál vagy csökken (vagy enyhén növekszik), a nőké markánsan növekszik, különösen a dohányzás esetén (ezt munkatársaimmal mutattuk ki 2011-ben). Ez a tendencia arra is rávilágít, hogy a kémiai anyag egyfajta emancipációs szimbólummá vált. Egy nőpáciensem első „lázadása” a férje ellen abban mutatkozott meg, hogy a párja kifejezett rosszallása mellett elkezdett dohányozni. Amikor férje ultimátumot adott neki azzal, hogy elválik, ha nem hagyja abba, a hölgy maga adta be a válóperi keresetet.
A kilencvenes évek elején Belgiumban a szenvedélybeteg nők számára ma is működő koedukált női osztályokat hoztak létre a kórházakban, nő-terapeutákkal. A nők speciális megközelítésére különösen nagy súlyt helyeztek, mondván, a nők teste és lelke is másképpen működik, mint a férfiaké. Azt állították például, hogy egy csoportos helyzetben a nők egészen másként nyilvánulnak meg, ha csak nők vannak a csoportban. A férfiak jelenléte beindítja a nőknél a férfinak való megfelelés kényszerét, és ez őszintétlenné teszi a megnyilvánulásokat.
Az alkohol jelentései
Ugyanez vonatkozik egyébként a kémiai anyaghasználatra is. Egy nőnek egészen mást jelent például az alkohol, mint egy férfinak. A kórházakban alkoholizmussal kezelt nők többsége alkoholfogyasztó apjuk által súlyosan traumatizált állapotban van. Egy részüket apjuk részeg állapotban szexuálisan is bántalmazta. Számukra az alkohol jelenti a férfiak zsarnokságát, és a zsarnokságnak való behódolást, a zsarnokkal való azonosulást is. Az egyik nőpáciensem például azért ivott, hogy jobban megértse az apját, aki ittas állapotban molesztálta őt. Csak így tudta magát túltenni a traumán. A zsarnokkal való azonosulás motívuma a férfiaknál is megjelenik, de ez párosul azzal, hogy a nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása egyfajta férfivirtus, amely hozzátartozik a férfivá érés beavatási szertartásához. Míg a nő lelkében az alkohol az áldozattá válás, a kiszolgáltatottság jelképe, addig a férfiaknál a szabadságé és a férfiasságé.
A kémiai anyagoknak – egyes pszichoanalitikusok, mint például a magyar származású Rado Sándor szerint (1957) - szexuális funkciója is lehet. Míg a pszichostimulánsok (amfetaminok, kokain) és az alkohol „maszkulinizálnak”, azaz erőszakossá tehetik a fogyasztót, addig más szerek, például a marihuána vagy a heroin, inkább „feminizálnak”, vagyis lágyabbá, szelídebbé tehetik azokat, akiknél az agresszió a személyiség egyik alapvonása. Volt egy nőpáciensem, akinél a heroin-megvonás során – az apjával szembeni indulatait rám vetítve – gyilkos agresszív indulatok fejlődtek ki irántam. Fegyvert is vásárolt a feketepiacon, és az otthonában céllövő gyakorlatokat végzett, a céltáblába az én fejemet képzelve. Az egyik éjszaka pengével felhasította élettársa bőrét, akit kórházba kellett szállítani. A heroin ezt a gyilkos indulatot kötötte meg. Egy másik, súlyosan agresszív környezetben nevelkedett amfetaminfüggő nőpáciensem az amfetamin hatására erősnek, támadhatatlannak érezhette magát. Míg korábban egy nagy öblös szekrénybe menekült családtagjai agresszív megnyilvánulásai elől, az amfetamin hatása alatt már nem szorult arra, hogy elbújjon.
A szenvedélybetegségek területén a férfiak és a nők megkülönböztetése, specifikus megközelítése tehát még gyermekcipőben jár. Ez a tény annak ellenére igaz, hogy számos jel utal arra, eltérő motívumok vezérlik a női és férfi fogyasztókat a szenvedélyproblémák kialakítása felé, másképp alakul a drogkarrierjük, és gyógykezelésük is számos specifikus elemet tartalmaz.
Utolsó kommentek