„Nem tudom, miért kellene magához mennem. Ezt mondja mindenki, az apám, a nővérem, a barátaim és a barátom. Hát eljövök. De nem lesz könnyű dolga velem. Ki kell találnia, mi a bajom. Nekem fogalmam sincs.” Így mutatkozott be Viktória a telefonban. Azután az első találkozás során legalább három olyan dolgot tudtam meg róla, amelyek közül egy is elég, hogy az ember pszichiáterhez menjen.
Vegyük sorra. Mindjárt az ajtóban megcsapta az orrom Viktória nem éppen üdítő lehelete, amely alkoholszagot árasztott. Ez még akár véletlen is lehetett. Izgul, és nem akadt más a keze ügyében a pohár italnál. Bár önmagában is elgondolkodtató, hogy miért éppen az alkohol van a legközelebb…
Viktóriának volt egy azonnal feltűnő, apró fogyatékossága. Amikor izgatott volt – és miért ne lenne izgatott az ember, amikor először van életében pszichiáternél – érthetetlenül ejtette ki a szavakat. Többször kellett – nagyon óvatosan, megértően, de határozottan – rákérdeznem, mert tudtam, minden szót értenem kell ahhoz, hogy reális képet nyerjek Viktória jelenlegi állapotáról.
Végül már az első alkalommal kiderült, hogy Viktória legnagyobb baja, hogy vannak férfiak is a világon, és nem telhet el nap, hogy a kiválasztott férfi ne ölelje meg, nem telhet el éjszaka, hogy a megjelölt férfi ne szuszogjon mellette az ágyban. Ráadásul éppen a legtöbb baj forrása az a férfi, aki történetesen szerelme, szeretője és barátja is egyben. Mert senki nem képes belőle olyan indulatokat kiváltani, mint ő. Viktor.
Viktornak semmilyen különös ismertető jele nincs. A leginkább találó jelzője az, hogy kitartó, hogy türelmes, hogy a végletekig képes megérteni azt, akit szeret. De épp ez az erény – Viktória szavaival – „halvérűség” volt benne a legidegesítőbb. Viktor ugyanis nem tudott választani a szeretetének tárgyai között. Amikor az édesanyja meglátogatta, akkor az édesanyja volt szeretetének egyetlen tárgya, miközben Viktória mintha nem is létezett volna, ha a barátai hívták, a barátok jelentették számára a legönfeledtebb perceket, miközben Viktória a feledés homályába merült. Ezeket az alkalmakat Viktória nem tudta elviselni. Egész életében úgy érezte, hogy ő „nem kell”, nem kell az anyjának, az apjának, a testvérének. És eddigi minden barátjával azt élte át, persze mindenkivel másként, hogy „nem kell”, hogy „ő nincs”, „ő a másik számára nem létezik”.
Amikor Türelmetlen Viktória hozzám került, Viktorral való kapcsolata már romokban volt. Elég volt Viktornak a televízió elé ülni, hogy Viktóriában a fölöslegesség-érzés szétáradjon. Ha Viktor úgy döntött, hogy Húsvétra elhívja a szüleit, Viktóriában felcsapott az elhagyatottság-érzés által vezérelt pánik, és elindult a konyhába, hogy „feldobja magát egy kis alkohollal”. Rezignáltan jegyezte meg egyszer: „egyedül az alkoholban nem csalódtam soha.” Ha ivott, Viktória kifordult önmagából: agresszív lett, szabályosan nekitámadt a másiknak, gyakran tettlegességig gerjesztve indulatait.
Míg Viktória ott tudta a kapcsolatot folytatni, ahol alkohollal terhelt ámokfutása előtt abbahagyta, Türelmes Viktorban nem múltak el nyomtalanul ezek az órák, sőt napok. Egyre inkább menekült Viktória elől. Későn járt haza, több éjszakai ügyeletet vállalt, gyakran szervezett több napos külföldi munkautakat, Viktória nélkül. Viktória akkor hívott fel engem először, amikor egy több napos munkaút után hatalmas őrjöngést csapott, és Viktor ultimátumot nyújtott be a lánynak.
Az alkohollal és a furcsa beszédzavarral viszonylag hamar dűlőre jutottunk. Az igazi kihívást az elszakadástól való félelem jelentette. Ehhez a félelemhez egy sajátos kötődési mód társult. Viktória annál erősebben kötődött Viktorhoz, minél egyértelműbbé vált számára a kapcsolat kudarca.
Ebből az önmagát gerjesztő folyamatból én voltam a kiút Viktória számára. Én mindig ott voltam a megbeszélt időpontban, mindig figyelmesen hallgattam, és igyekeztem megérteni őt. Viktória kötődni kezdett hozzám, és kapcsolatunk kiegyensúlyozottsága, átláthatósága ráébresztette őt arra, hogy egy kapcsolat nemcsak drámai pillanatokból, szeretet- és gyűlöletrohamból áll. Bár Viktorral való kapcsolatát nem sikerült megmenteni (nem sokon múlott), Viktória ma már készen áll arra, hogy újra megszeressen valakit. Csak úgy, egyszerűen.
Utolsó kommentek